Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Kemenes Géfin László: Fehérlófia hat (próza)

— Hogy mersz beleszólni abba, hogy én mit olvasok és mit nem? Ügy is tudom, hogy belelestél a naplómba, azért tudod, hogy az úgynevezett lányok mennyire fontosak nekem. Ki vagy te, beszáradt nyafogó szűzanya, hogy engem oktass arról, ami nekem a mindenem, az életem? És ha már könyveknél tartunk, legalább lehetne nyitva a szemed, hogy észrevennéd, mást is olvasok, nemcsak amit te ponyvának nevezel. A múlt héten fejeztem be a Harmincéves asszonyt, előtte olvastam Beszterce ostromát, és most adta kölcsön Fanyűvő A skarlát betűt. De ha nem is olvasnék mást, mint amit te mondasz, hogy olvasok? Mi közöd hozzá, amikor te csak a szar imádságos könyveidet bújod és még van pofád az én olvasásomat is megzavarni azzal, hogy felolvasol belőlük. Szarok az egész ájtatos szemforgató povedálásodra, a kétszínűségedre, amikor szentfazék vagy egyik percben, a másikban meg Kari bácsit sza- pulod, csak azért, mert ő átlát rajtad, és nem eszi meg kétpofára a süket dumádat. Ha azt hiszed, hogy gépészmérnök vagy építész leszek, akkor nagyot tévedsz, mert vagy futballista leszek vagy költő, de leszarom a mérnöki terveidet !

— Igen, mert nem akarom, hogy úgy járj, mint szegény Karink, az is jobb sorsra érdemes volt, hiszen mennyit tángáltam kiskorában, de annak is mindenen járt az esze, csak a tanuláson nem. Azt hittük, mérnök lesz belőle, de láthatod, mire vitte, a járási tanácsnál földmérőnek vagy nem is tudom minek lenni nem valami nagy dicsőség. Aztán meg a fogság se segített, azt megértem, azért is fogadtam be őket, de azt azért nem tűrhetem, hogy a mi vallásunkat becsmérelje, pláne előtted meg Malvin előtt. Más is szenvedett eleget, én is Istenem, miken mentem keresztül, mégis a mi gyönyörű vallásunk tartotta bennem a lelket, és nem az Űristent okoztam a mi emberi gyarlóságunkért, a háborúért, a sok nyomorúságért, amit mi egymásnak kimérünk és egymás által elszenvedünk. Tudom, hogy szegény Kari rengeteg kínlódáson ment keresztül, de gyönge ember lett, mert elvesztette hitét Istenben, Krisztus Urunk megváltó szeretetében, az Anyaszentegyház örökké tartó igazságában. Na jól van, mindegy, vagy dehogyis mindegy, tudom, a Jóisten előbb-utóbb visszavezeti őt is a helyes útra. Jaj, de késő van már, nem alszol még, kisfiam? Holnap a nagymisére megyünk, ugye, de azért mivel Kisasszony napja van, mielőtt leoltom a villanyt, imádkozzunk együtt, kisfiam. Üdvözlégy Mária, ma- laszttal teljes, vagy inkább ami most az ünnepre való, amit te is tudsz kicsi korodról. Légy üdvöz, irgalomnak édes anyja, ó égi királyné, üdvözlégy nekünk. Te tenger gondjaink megédesítve virágfüzérrel hímzed életünk. E siralom völgyéből szent anyánk hozzád repül fel lángoló imánk, hozzád repül pedig már késő van ajkamról hozzád amint lehajolsz és meglátom egy másodpercig kivillanó combod fehérjét fehér ménemen léptetek kastélyod felé lándzsámmal megdöngetem a kaput

„Ki az, ki zörget odakint Ily késő éjjelen?”

„Én vagyok itt, Hadik lovag Az úrnőt kéretem!”

„Jó úrnőnk már nyugvóra tért Őrizzük álmait.”

„Ébreszd mihaszna tamtaram Lovagja várja itt!”

1110