Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Vészi Endre: Ha emblémát választanék...
táj festésről és éppen attól modem, hogy egyszerre több dimenzióban is képes kifejezni (magát. Beleírhatja valaki a versébe a kibernetika legújabb fogalmait, attól még tegnapéi ott i lehet, ha elmarad korunk értelmet és igazat szomjazó igényessége mögött. Munkámmal (kapcsolatban gyakran esett már szó a többműfaj óságról. Az évek során jónéhány műfaj meghódított a maga számára, azt viszont nem mondhatom, hogy én is meghódítottam őket. Ezzel azt a küzdelmet akarom jelezni, amit az író napról napra kénytelen megvívni anyagával és önmagával. Nem öntetszelgő közhely, az igazság az, hogy minden nap egyben újrakezdés. Még akkor is, hogyha az író felhalmozott képzeletanyaga, az élettapasztalat, a nagyfokú érzékenység, amely egyben munkaeszköze is, mindig segíti lebben a szüntelen újrakezdésben. Költőként kezdtem, de elég korán írtam meg 'első regényemet — húsz éves koromban — Felszabadultál címmel, amely egy vésnökinas (életét, — válójában saját életemet — mondta el első személyben. Az a fiatalt fiú, .aki voltam, fedezte fel önmagának az igazságot, amit ma is vallók: iá próza tartózkodóbb, szemérmesebb, mint a vers, önfeltárásban nem a szertelenség, hanem az önelemzés irányába halad. Prózáiban a keményen megformált, drámai szerkesztésű novella áll hozzám a legközelebb, erre törekszem. Egy-egy ilyen írás — szándék szerint miniatűr tragédia, anélkül, hogy az (arányokat kicsinyítené és ezzel 'kisszerűvé válna. Ugyanakkor — és ez megint csak személyes, alkati óikból van így — prózámban a költészet szabadságára törekszem, látásmódban, stilizálásban. Ez nem recept, mindenki a maga adottságaival színezi és módosítja a legklasz- szikusabb műfajt is. Nem az új műfaj keresése vitt el a drámához, a rádiójátékhoz, mondhatnám úgy is: a mondanivaló választotta a formát. A hangjáték közel áll novellaeszményemhez: drámai sűrítést és költészetet igényel. Tiszta 'gondolatot és pontos szöveget, intimitást és széles horizontot. Szokás nálunk a bangjátékot az igénytelenebb írói vállalkozások közé sorolni. Ez nem igazságos, mert a rádió társadalmi hatósugara nagy, és világszerte kitűnő (költők és írók kísérletező területe. A vállalkozás szerénységét, vagy igényességét különben sem. a műfaj határozza meg, hanem az írói szándék, a tehetség és a művészi tisztesség. Közepes költők alapján ítélve a líra sem tartozna (az előkelő műfajok közé. A türelmetlen lelkiismeret sokkal több bennem, mint a pihentető jóérzés. Nem vagyok elégedett sem magammal, sem a világgal. A stiláris szépelgések kora elmúlt, a szép fogalma megváltozott. Az elmúlt harminc évben a szavak átértékelődtek, egy-egy mű szépségét nem a szavakban, az összefüggésekben kell keresni. Prózában is, versiben is. A művészet aranyfedezete — milyen vulgárisán hangzik, de így igaz! — a benne foglalt igazság. De az igazság felfedezése és kimondása olykor nehézségekbe ütközik, még abban a társadalomban is, amelynek a jelszava az igazság. Az én generációmat többször elparentálták, többször felfedezték. Dolgozom és bízom a munkában. Világomat, világunkat zavarba ej tőén végtelennek érzem, s ahbói egy töredéknyit is kifejezni, nagy igény és nagy feladat. Mindenki szakosodik. Az írónak egyre inkább az emberre kell szakosodnia. Eny- nyi az egész. 1100
