Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Horváth Benő: Indulás előtt (vers)
káiból, s zárja a sort egy — tanulmánykötete révén már nálunk is megismerhetett — fiatal vajdasági kritikusnak (az egyik itt is szereplő költő verseiről írott) tanulmánya. Az olvasó az itt következő szerzők nevei közül egyet-kettőt talán már ismerősként üdvözöl, de biztos van olyan is, aki teljesen ismeretlen a számára; a válogatás szerzői között van, aki már többkötetes, számottevő jelenlévője a mai magyar líra egészének, s van aki még csak első lépéseit teszi ezen la pályán. Ami mégis vailmemnnyiüket összefűzi, az a kísérletező kedv, az új költői utak, kifejezőeszközök próbálgatásának — néha talán még csak keresésének — a vágya, ami már hosszú ideje ad sajátos arculatot a jugoszláviai magyar líra egy jelentős részének. S van még valami, egy sajátos kapocs, ami összefogja valamennyiüket; egy műhely, melynek mindannyian tagjai (vagy tagjai voltak); egy folyóirat, mely neveli, irányítja, támogatja őket, mely publikációs lehetőséget ad és hagyományokat közvetít nekik: az Űj Symposion. Ök ugyanis valamennyien — ahogyan Lantos László fogalmazta —: „ ... a Sympó-líra faunájának egzotikus virágai — valószínűleg akad közöttük húsevő és büdös is —, jellegzetes típusai százfelé ágazó és ezerféleképpen értelmezett avantgarde költészetünknek”. HORVÁTH BENŐ Indulás előtt magányosan állok terpeszem gleccserkék acélpillérein szemben az űr atomdermesztő entrópiavihara rubinvörös lézertekintetem pásztázza a végtelen éjt holnap felnyújtom villogó titán karom s mint baseball labdának állom útját az időnek 1086
