Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Mészöly Miklós: Két levél (esszé)
godásnak szeretném elfogadtatni a románokkal, szlovákokkal, szerbekkel is az ott élő magyarok természetes másságát. Ahogy minden valóban demokratikus államban így is történik ez — mint például velünk is a nagyvilágban; mikor lelkesen tovább fújjuk ott is a saját himnuszunkat, s tesszük, amit éppen magyarul van kedvünk tenni. Keserves banalitások ezek. S csak egy szó még: zsidó-trend? Kommunista trend? Későbbi dráma a dologban az, hogy elég hamar elkövetkezett, mikor éppenséggel számosán nem keresték a védettség kapaszkodóit, hanem — ha jobban hangzik így — magyar forradalomban találták meg a maguk második megpróbáltatását, nem kevesen a mártíriumot. Nem hiszem, hogy másképp gondoljátok, csak az esti beszélgetés buktatói néha kétértelművé tettek bizonyos evidenciákat. Ezért róttam ide ezeket a sorokat. Kisoroszi, 1983. március 6. Ami a „kés-köszörülő” kitételt illeti, azért is hiba, hogy kimaradt, mert szegé- nyíti Németh nagyon összetett szellemi portréját.* Németh — sok későbbi beszélgetés summájaként mondom — magához idomított Széchenyi-imágó nyomvonalán sűrítette sajátjává a kor magyarjainak majd minden önvédő-önféltő végzetét. Szellemi exhibíciója nem engedte, hogy kiegyensúlyozott álláspontösszegzésig jusson el; s önkínzó őszintesége azt is megszólaltatta magából, ami önmagával is szembeállította. Mit kendőzni — a Kisebbségben skatulyázása szerint jószerivel ő maga is a „hígak” közé sorolódhat; nemcsak belső pólusainak teljes háztartását illetően, de esetleg az alaposabban számba vett vérségi származását illetően is. Ugyanakkor épp tőle lehetett hallani a legmeggyőzőbb gondolatokat arról (Szabó Dezsőnél is rábukkanhatunk ilyen latolgatásra), hogy milyen termékenyítő találkozás a magyaré és zsidóé. Némethben ilyen meggyőződés fért meg párhuzamosan a k Írek es ztőleges magyar haza és jelleg-féltés ele- fantiazmusával. S mindez beágyazva egy olyan szociális, morális progresszivitásba, ami radikálisan szembefordította a Horthy-Magyarország pénzügyi, gazdasági, társadalmi és szellemi struktúrájának végzetes negatívumaival. S amiben pl. az akkori tőke szerepe kínálkozóan értékelődhetett úgy, mint minden baj felelőse, az alapbajok alapbaja — s főképp alkalmas indok a Nagy Áthárításra ... Példa van elég, hogy a kor és helyzet szuggesztiói hogyan befolyásolták Németh sokszor ellentmondásos álláspontját. Kora és a mi korunk elég nagyszabásúan tragikus képlet. Németh jelentős modellje létezési patthelyzetünknek. A modell egyik vetülete. Kertelés nélkül s egyben előítélet nélkül elemezni fontos feladat. A szeplőknek is funkciójuk van. Nélkülük arcíilatunk elveszíti azt a mégiscsak termékeny önvizsgálatra késztető diszharmóniát, ami miatt úgy érezzük, érdemes újra és újra szóbaállni magunkkal... * Németh sokszor kifogásolt mondatáról van szó (a zsidósággal kapcsolatban), mely egy újra kiadott könyvéből kimaradt. (M. M.) Mészöly Miklós írását vitaindítónak szánjuk. A szerző „Negyedik út” című esszé- és tanulmánykötete az Életilnk-könyvek sorozatban a közeljövőben lát napvilágot. (A szerkesztőség.)
