Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 12. szám - Mészöly Miklós: Két levél (esszé)
MÉSZÖLY MIKLÓS Két levél Lassan tíz éve. hogy egy könyv terve foglalkoztatott: szóra, tanulmányra, vallomásra bírni filozófusokat, pszichológusokat, történészeket, politológusokat, írókat, teológusokat: a judaizmus-kereszténység, antiszemitizmus-filoszemitiz- mus, nacionalizmus és internacionalizmus, a klasszikus nemzetállam és annak meghaladása, az egészséges patriotizmus és az egészséges világpolgárság kérdésében. Miután — főképp nálunk — egyetlen betegségnek van ennyi neve. így a cél is az volt, hogy mindenekelőtt a magyar társadalom és politika múltja- jelene legyen a katalizátor: vagyis egyként mér legelőd jenek múlt és jelen csődjei, mélypontjai, érdemes teljesítményei. A terv sok külső-belső okból elbi- csaklott honi nádasunkban. A tervezgetés során több szűkkörű beszélgetést folytattam; ezek egyike két levél megírására késztetett. Kommentár aligha kellhet hozzá. S bár hevenyészve, laza és kihagyásos érveléssel íródtak, talán jelzik mégis azt, aminek sok egyéb mellett nem magánbeszélgetésben kellett volna elhangzania, levélben eltemetődnie. A két levél hangsúlyain sok szempontból túlfutott az idő, paradox módon mégsem úgy, hogy bonyolultabb árnyaltsággal ne őriztek volna meg bizonyos időszerűséget. S talán tanulságos lehet azoknak is, akiket ezek a kérdések egyáltalán nem, vagy egészen másképp érdekelnek. Ennyi a mentség, hogy annyi év után exhumálom őket. Pár gondolatismétlést elhagytam; ahol viszont néhány szóban elhangzott gondolatra nem tértem ki, itt emlékezetből megteszem. Hamisításom mértéke ez. 1. Kedves __ a zt hiszem, hasznos és kusza beszélgetés volt, figyelmeztető törésvonalak mutatkoztak meg benne, de nem szakadékok (utóbiakat csak hisztériás vagy tudatos-tudattalan probléma-élezés láthat bele az ilyen összetett, sok eredőjű törésvonalakba). Mégis megerősített, hogy mennyire időszerű a kölcsönös tudattisztázás a különböző irracionális ellenszenvek, előítéletek, antiszemitizmus, minoritás-probléma tekintetében. Ez a politikától nem várható; hiszen bármikor stratégiai, manipulációs eszköznek tekintheti a témát, mikor szüksége van a divide-re. Aztán, hogy a teória szintjén is mennyivel megtévesztőkben félrecsúsztathatók a dolgok, mutatta, hogy cseppet kilépve belőle, mindjárt a gyakorlati-érzelmi előítéletek, téves eszmék foszlány-gubancai mutatkoztak meg. Vagyis, hogy a kérdés „mindennapos pszichológiája” mennyire fontos, s hogy mennyire a háttérben megbújó félreértések stb. az igazán élő motivációk, így — ha lesz könyv — még inkább úgy érzem, hogy indokolt, ha a „szakvizsgálódás” is megpróbál tekintettel lenni a terápiás célzatra, azaz mindarra, amit rációval csakugyan le lehet árnyékolni (teóriákkal frakkba öltöztetni a testi hibát). Még a racionális hibátlanság és korrektség sem lehet gyógyító-terápiás, 1059
