Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 12. szám - Jánosy István: Tűnődés és litánia (vers)

JÁNOSY ISTVÁN

rn // // 1 / / 1 • . / •

lunodes es htama

í.

Az én anyám nem volt anyám.

Az én anyám volt vadóc nővérem.

Száguldtunk sível nyaktörős lejtőn, versenyt suhantunk, kacagva félszet: hogy fatörzsekbe belécsapódunk.

Az én anyám a veszedelmek vadóc kamasza volt, gyerekes lelkű játszópajtásom.

Kamasz-szép arca kígyóvá bűvölt. ..

Mária volt nekem komoly anyám, ki előtt loppal letérdepeltem csillagzó gyertyák káprázatában.

Karjában fogta sudár öcsémet, s nézett reám anyás szánalommal, ö tudta már, hogy mennyi magány, kín a sorsom, mennyi hajótörés lesz.

2.

Ó Izisz, ó Démétér, ó Madonna,

ki minden hajótöröttet köpenyed alá fogadsz:

magát mellyesztő pelikán,

fia jövője miatt hétszerfáj dalmű:

fiad láttad szakadatlan:

töviskoronával koronázzák,

arculverik, leköpdösik,

szulicával szulicázzák,

vaskorbáccsal veretik,

vasszögekkel szögeztetik,

vasdárdával megdárdázzák . ..

Ö Mária,

tajtékos égből, pupilla, nézel véres bolyainkban nyüzsgő hangyákra, ránk ... Csak azt kerülöd el messze — soha közeledbe nem érhet! — aki elvetette magzatát!

1057