Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - HOMMAGE A MÁRAI SÁNDOR - Méliusz József: A Mestrénél elmaradt elmélkedés Giacomóról (vers)
Hommage ä Márai Sándor MÉLIUSZ JÓZSEF A Mestrénél elmaradt elmélkedés Giacomóról a vonaton, Mestre után rám szakadt hát a megfejtő gyászhír: miért halottak napján a köd Velencén, és miért a borulat a lélekben ... meghalt Pound, meghalt egy költő, és ezt tudomásul véve nem volt illő más emlékeken édelegni ott, megtesszük hát most, e vonatfülkében mégis, mert hiszen a velencei ólomtetejű börtön kamráiból szökött Giacomo, az érzelmeknek és a hatalomról és pénzről korántsem oktalan spintizálásoknak ez a kalandora, Giacomo, ez a tündéri későreneszánsz csibész itt lép színre Márai Sándor játékos regényében — csupa zenei fúga —, itt, Mestrében; Gaál Gábor mondta egyszer és korántsem a reneszánsz szépségekre emlékeztető időkben, a háború időküszöbén, e regény, a Vendégjáték Bolzanó ban írójáról mondta elragadtatással: „tündéri csibész”; itt jelent meg Giacomo, Balbival, a csuhás trógerrel, hogy lóháton tovább fusson, s nem tudván még, hogy minő kaland vár reá Franciskával — aki egy kissé Beatrice is — és élemedett krőzusi urával, Párma hercegével, és micsoda pompás reneszánsz plebejus és főúri díszletek között, és mégis oly édesen telides-teli krúdys zamatokkal, a magyar költői szó, a magyar mesélő eszesség és a városos rafinéria jó ízével, enyhe polgári művész-rezignáció hangszerelésében ... emlékek, mondtam az előbb, holott hát csupán olvasmány-emlékről lett vona szó, mely fölött édelegni, Pound halála hírét véve, nem érkeztünk a vonaton, Mestrénél, no de hát mitől kelnének inkább életre ezek a mediterrán tájak, ha nem efféle emlékeink reájuk vetítésétől, e másodemlékektől, melyeknek primér vehemenciáját olvasás közben hajdanán megéltük, minthogy vérbeli művész oj tóttá, delej ezte belénk, a Vendégjáté kot annak idején, a lélek és szellem tűzijátékaként; a szavak, a ráció mágiájaként olvastuk, roppant élvezettel tehát, de az utolsó lappal a könyv fedelét hosszú időre behajtva, némi csend után, amikor a gyönyörködésben elszenderült radikalizmusunk már felocsúdott a költészet varázslatából, felkiáltva: menekülés és mellébeszélés, Márai halandzsázik . .. ámde 994
