Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1989 / 11. szám - HATÁR GYŐZŐ 75 ÉVES - Károlyi Csaba: Határ Győző: Anibel (kritika)

számú analógiát mutat fel a mi korunkkal. Persze Határtól mi sem áll távolabb, minthogy szájbarágósán rájátsszék ez analógiákra. Hőseinek szájából nem lógnak ki a tanulságot összefoglaló mondatszalagok, mint a középkori falképeken. Ez nevet­séges volna, hiszen mindkét korszak rendkívül bonyolult, az összefüggéseket alig- alig tudjuk felfejteni. Említettem, hogy a Julianus-könyv adatkutató gondossága és határtalan életfel­támasztó intuíciója a Kodolányiéra emlékeztet. Persze a stílusa egész más. Az in- káb Szentkuthy szeszélyesen viliódzó flamboyant gótikáját juttatja eszünkbe, külö­nösen amikor Határ Julianus lelki életét hőse idegesen szökellő asszociációsoraival ábrázolja. Határ szellemi beállítódását szkeptikusnak, agnosztikusnak szokták jellemezni. Nem tudom. Voltaire-iánus szelleme a józan értelem megvetésével szemléli mind a keresztények fanatizmusát és dogmatizmusát, mind a pogányság szemfényvesztő ba­bonáit, vajákosságait, de ebből még nem állapítható meg, hogy ő agnosztikus volna és nem hisz semmiben. Mindenesetre az élet ábrázolásában tárgyiasságra és tárgyi­lagosságra törekszik, és ez éppen nem vall agnosztikusságra, vagy szkepticizmusra. Azt sejdítem, hogy lelke mélyén valami nagy humanizmus illetve filantrópia rejtő­zik, amint a nagy Erazmus szellemében is, aki épp eleget gúnyolódott az emberek os­tobaságán, irgalmatlanságán, mégis ájtatos lélekkel szolgálta az emberek közti meg­értést, derűs békességet és szeretetet. Nem kétséges, hogy a Julianus regény jelenlegi magyar prózánk egyik legna­gyobb, vagy épp legnagyobb vállalkozása, s már csak ezért is fontos, hogy idehaza is megjelenjék. (Aurora könyvek) KÁROLYI CSABA Határ Győző: Anibel Szerelmi regény az Anibel, akárcsak az itthon 1986-ban megjelent Pepito és Pepita. Míg azonban ez utóbbi, 1956-ban keletkezett mű a háború utáni újjáépítés lázas ide­jében játszódik, addig az 1953-ban íródott Anibel az 50-es évek kellős közepében, 1950—51-ben. A regény hangja ennek ellenére egyáltalán nem komor, hanem éppenhogy szinte teljesen mentes a szöveg felszínén attól a kortól, amelyben keletkezett: „ahogyan a magyar olvasó akkoriban mákonyt keresett az olvasásban, ugyanúgy magam is mákonyt kerestem az írásban: csodaszert, a bezártság skorbutja ellen” — írja Határ Győző a regény 1984-es londoni kiadásához készült utószavában. Ez a mákony, ez a csodaszer itt a szerelmi történet. Persze közben, mintegy mellékesen, játékosan árnyalt képet kapunk a háttér­ről is, melyben a narrátor-főhős, Sömjén Simon története kibontakozik. Csak íze­lítőül, az író fogalmazásmódjának jelzése céljából idézük ide a regény kezdőmonda­tát: „Mi urunk a Megváltó Jézus Krisztus Születésének 19 -ig esztendejében, az Em­ber Ember Által Való Kizsákmányolása Megszüntetésének xx-ik évében — meg­975

Next

/
Oldalképek
Tartalom