Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 11. szám - HATÁR GYŐZŐ 75 ÉVES - Csuhay István: Ami látható és ami láthatatlan: Határ Győzőről (Életrajzi vázlat)
CSU HAY ISTVÁN Ami látható és ami láthatatlan: Határ Győzőről ÉLETRAJZI VÁZLAT Nehezen dönthető el, és jóslatokba sem nagyon lehet bocsájtkozni azt illetően, hogy a „nyugati magyar irodalom” kifejezésnek mi lesz a közeli vagy távolabbi jövője; nem lehet tudni, lesz-e a magyar irodalomnak olyan szelete, amit el kell majd különítenie a többitől, ahogy ezt hosszú éveken át tartó virágkora során végül is joggal tehette meg, ha e szelet másságát, a többivel össze nem téveszthetőségét akarta jelezni. Nem világos ma még, hogy ugyanaz marad-e az értelme ennek a kifejezésnek, vagy pedig módosul, átalakul a jelentése. Akárhogy is lesz, az már mindenképpen tény, és ide, a nyugati magyar irodalom történetéhez tartozik, hogy Határ Győző ott, a maga választotta emigrációban, nyugaton, Angliában élő magyar íróként vált itthon szélesebb körben és a fiatalabbak előtt is ismertté, mi több, ennek, a nyugati magyar irodalomnak az egyik, ha nem a legjelentősebb írójaként tartjuk ma számon; s bármi is történt vele korábban, hiába töltötte élete első negyvenkét esztendejét idehaza, hiába jelentek meg első könyvei itthoni kiadóknál, nem magyarországi íróként, hanem azon a könnyen körülírható, ám nehezen befogható kultúrán keresztül lett újra a ma élő magyar irodalom különös, sokoldalú, senki mással össze nem téveszthető írója-része, amit nyugati magyar irodalomnak nevezünk. Igazán problematikusnak most nem a kifejezés látszik tehát, hanem az, hogy vajon használható-e a fenti megállapításban a felsőfok, minősít-e itt egyáltalán a „legjelentősebb” szó, és van-e értelme e tekitetben az összehasonlításnak? Ezt annak ellenére is kérdezhetem, hogy Határ Győző művei-munkái iránt az utóbbi időben Magyarországon kétségtelenül megélénkült az érdeklődés, ami leglátványosabban abban mutatkozik meg, hogy az elmúlt bő három évben, 1986 tavasza és 1989 ősze között Határnak magyarországi kiadóknál majdnem féltucat kötete jelent meg (egy kivétellel mindegyikük regény): a Magvetőnél 1986-ban az Éjszaka minden megnő, a Szépirodalminál ugyanebben az évben a Pepito és Pepita, 1988-ban az Anibel, a Szent István Társulatnál ugyancsak tavaly a misztérium játékokat, misztériumjáték-parafrázisokat közreadó Görgőszínpad, a szegedi JATE-kiadónál pedig ebben az évben A fontos ember látott napvilágot. Ha ehhez hozzáveszem az Életünk Könyvek sorozatban, Szombathelyen éppen most megjelent apokaliptikus misztériumjátékot, a Golghelóghit, a különböző kis és nagy kiadóknál tervbe vett verses- és novellásköteteket, a további regényeket, könnyen belátható, hogy ez idő alatt valószínűleg nem volt még egy magyar író, akit ennyire „elkényeztetett” volna a könyvkiadás. Tovább szépíti ezt a képet, ha hozzáteszem, hogy a könyvdömping egyenes következménye annak az ugyancsak örvendetes ténynek, hogy Határ a nyolcvanas években lassanként az itthoni kulturális sajtónak is állandó szereplőjévé lett: aligha van 968
