Életünk, 1989 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1989 / 9-10. szám - Kunszt György: Szabó Lajos 1980-ban rendezett grafikai kiállításának megnyitója
geometriai jellegű ábrákkal, a tetszését vagy nem-tetszését pedig a könyv margójára lövellt indulatgörbékkel dokumentálta. Az utóbbiak magját a legtöbbször felkiáltó- és kérdőjelek adták, indulatai megfelelő kifejezésének céljából azonban ezeket különféle, s egyre bonyolultabb örvénygörbékké lendületesí- tette. Váratlan alkotói mutációja — mikor egyszercsak grafikusként mutatkozott be — emlékfoszlányaimból konstruált (és természetesen gorombán egyszerűsítő) hipotézisem szerint azt a pillanatot követte, mikor évtizedekig fejlődő margógrafikája már alkalmatlanná vált intellektuális indulatai hőfokának a levezetésére, a grafika kitört a margóból, s tiszta, korlátozatlan teret, lapot követelt. Szabó Lajost alkatilag áthatotta a marxizmus és ez a kiindulópontja volt. Opciójának aktuális konkrécióját Marx első Feuerbach-tézise adta meg, amely a valóság szubjektív megragadásának elengedhetetlenségét posztulálta. Szabó Lajos grafikája a szubjektív mozzanat expresszív primátusát dokumentálja, s ezen belül a legpontosabban egy Herakleitosz-töredék adja meg a helyét; sokszor idézte németül ezt a töredéket: „Schnell beweglich und glühend heiss ist der Logos”. „Gyorsan cikázik és forrón izzik a Logosz” — mondhatnánk magyarul. Szabó Lajos leírta, hogy a görög „Logosz” „Szó”-t és „Gondolat”- ot is jelent, ezért lefordíthatatlan a modern nyelvekre, a magyar „Ige” kifejezés azonban a kevés kivétel közé tartozik. Szabó Lajos grafikái a „gyorsan cikázó és forrón izzó Logosz” pálya-görbéinek, logogramm-dknák. foghatók fel. Ebbe az interpretációba kevésbé férnek bele azok a rajzai, amelyeknek láténs emberábrázolás, vagy éppen karikatúra-karakterük van. A magam részéről ezeket kevésbé értem, az utóbbiakat kevésbé is szeretem, s az interpretálásukra nem mernék felelősséggel vállalkozni. Önök ezt talán másként látják, s Önöknek talán sikerül, hihetőleg jel és arc rejtett, belső kapcsolatát kutatva. Én a legszívesebben megmaradok nonfiguratív logogramm-jainál, amelyek a leginkább lelkesítenek. Ezek legérettebbjei már a 60-as években jöttek létre, s mivel a legtöbbjük külföldön található, kiállításunkon csak korlátozottan reprezentálódhattak. Legszebb darabjai a kalligrafikus karakterű absztrakt expresszionizmus nemzetközileg is élvonalba tartozó termékei, amelyeken egy minden vizenyősségtől mentes nagyerejű spekulatív értelem tüze és tisztasága talált direkt és szuggesztív formát. A kiállítást megnyitom. 959
