Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 12. szám - Pete György: A diaszpóra mindenese (Beszélgetés Szépfalusi Istvánnal)
Monografikus igénnyel nem szándékoznak megírni ezeket az induló konferenciákat? A hetvenes évek elején, amikor az Evangéliumi Ifjúsági Konferencia már kettévált (1969), s megalakítottuk az Európai Protestáns Magyar Szabadegyetemet (székhelye Bem), Bállá Bálint többször bíztatott az addigi konferenciák feldolgozására. Lehet, hogy egyszer neki is vágok ennek, de annyi minden történt az utolsó tíz esztendőben, hogy ilyen nagyobb, monografikus feladatra gondolni sem lehetett. Az anyagot mindenesetre gondosas őrizzük. Hogyan kapcsolódott bele ebbe a munkába? Az előbb mór szóltam a nősülni 'akaró oslói magyar diákokról. Itt kell folytatnom, ök ugyanis norvégiai lelkészükhöz, Terray Lászlóhoz fordultak segítségért. Az szólt Glatz Józsefnek Stockholmban, .amaz pedig — diák- és cserkésztársak voltunk a fasori gimnáziumban — szólt nekem. Ha jól emlékszem 10—12 helyet kaptunk, s mi megjelentünk harmincán, harmincötén. A családi húsz—harminc fős sítábor komoly 70—80 tagú konferenciává terebélyesedett, főztünk magunkra, mindent a helyszínen rögtönöztünk. Az ausztriai különítmény nevében a búcsúesten Gaál Gábor (ma geológus professzor Finnország egyik egyetemén), 'meghívta a résztvevőket a következő esztendőben rendezendő találkozóra. Ezt a Bécs melletti Salzerbadban tartottuk. A résztvevők száma megduplázódott. Ezek a konferenciák hallatlanul népszerűek lettek. 'Nekem soha semmiféle „hivatalos” egyházi megbízásom nem volt a szervezésre, de az élet úgy hozta, hogy a felváltva északon és délen tartott 'találkozók közül a „délieket” (Franciaország, Svájc, Olaszország, Ausztria) ón szerveztem, míg az „északiakat” (Anglia, Benelux, Németország, Skandinávia) _ barátaim. Irodalomszervezésről akkor még nem volt szó. Protestáns lévén egészen természetes volt számunkra, hogy találkozóinkon a magyar kultúra, az anyanyelv, a magyarság sorskérdései nagy hangsúlyt .kaptak. Ez teológiánkból fakadt. Irodalomszervezésről akkor még a Becsben ugyancsak 1960-ban megalakított Bornemisza Péter Társasággal kapcsolatban sem beszélhetünk ... Hogyan, miért létesült a Bornemisza Péter Társaság, e később a diaszpóra irodalmában oly nagy jelentőségre szert tett intézmény? ►Az ötvenes évek végén a skandináv evangélikusok vettek Bécsben egy házat. Ezt az ingatlant célvagyonkónt kezelték, s 1960-ban nekünk akarták adni. Legyen magyar házunk, papiakkal, összejöveteli helységgel, konyhával, vendégszobákkal stb. Az osztrák egyház azonban elenjavaslatot tett. A skandinávok a helyi bonyodalom elől kitértek, a házat eladták, annak egynegyedét felajánlották nekünk, az összeg nagyobbik részéből pedig 'lakásokat vettek a magyarok számára. Valamilyen jogi megoldást kellett keresnünk, hogy a főbérleti jogért akkor szokásos „lelépést” lelkész- csere esetén később ne kelljen újra megfizetnünk, s ugyanakkor az osztrák egyház se tehesse rá a lakásra a kezét. Az így szerzett lakás azonban viszonylagos nagy mérete ellenére sem tudott, -tudhatott egy Magyar Ház célkitűzésének megfelelni, ez egyértelmű volt. Egyesület alapítását határoztuk el. Ennek nevet kerestünk, s -mivel Bornemisza Péter a magyar művelődés e kiemelkedő alakja személyében, munkásságában, egyházi hivatalát tekintve is kötődött Bécs városához, az ő nevét vettük fel. Ez a Bornemisza Péter Társaság, illetve a Bécs VI., Capistrangasse 2 15 számú lakás alakulásának rövid foglalata. Hogyan indult el az irodalmi program? Londonból, 1964. decemberében Cs. Szabó Lászlótól levelet kaptunk. Csé megkérdezte, otthon vagyunk-e karácsony és újév között, mert most kapott levelet Budapestről: karácsonyra kijönnek Illyés Gyuláék Salzburgba, együtt töltik az ünnepeket. Utána beállítanának hozzánk, elhozhatja-e Illyés Gyuláékat!? Hát, mit mondjak!? 1101
