Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE - Tóth Imre: István és Gizella miseruhája (tanulmány)
kettő e szertartás része. A középkori számmisztika a hármias számnak közismerten különös jelentőséget tulajdonít. A teljességet, a befejezettséget jelentette, amit a 10-es szorzószám tovább növelt. Ha pedig nem akarunk a számmisztikába bonyolódni, akikor a 15 éves indikoiós periódusra utalok, mint a korabeli időszámítás egyik alappontjára: a 30 év két teljes periódus letöltését jelentette. A miseruha készítésével az uralkodópár a 30 éves országálapítást és házasságukat egyszerre ünepslte. A fényes ajándékkal mondtak köszönetét az Istennek. Ebbe az 1030-as német győzelem éppúgy beletartozott, mint a korábbiak, és királyunk országszervező tevékenysége. Mindezt megköszönni és a mennyei pártfogásért hálát adni keresztény uralkodóhoz illő cselekedet. A hálaadás és a köszönet jele egyben a további segítség kérése a miseruha, amelyet a király saját főtemplomának ajándékozott. A kazula programja a hálaadás és a dicsőítés gondolatkörében született. E tekintetben valóban a Te Beáimnak nem ábrázolása ugyan, de kifejezője. A tervező nagyszerűen oldotta meg feladatát: a program a hálaadásnak és a kérésnek egyaránt megfelel. Ebben az összefüggésben érthetőbb a királyi pár hangsúlyos ábrázolása a miseruhán. Nem a megszokott, szenteknél kisebb, megalázkodó donátorként jelennek meg, kifejezve, hogy nem egyszerű adományról van szó. István és Gizella nem csupán hálát ad és kér, hanem egyúttal őket is ünnepük: reprezentatív megjelenítésük szükségszerű. * 1031. augusztus 15.-én — az évben éppen vasárnapra esett — adhatta át István és Gizella a miseruhát templomuk névünnepén az épülő Mária ímennybevitele királyi főtemplom képviselőjének. Hálát adva Istennek három évtized eredményeiért és kérve további segítségét. És két hét múlva a trónörökös halálát hozták hírül az uralkodónak. A tragédia iszonyatos volt. Az apa nemcsak fiát siratta: Imre herceg elvesztése a trónöröklés kilátástalianságát és ezzel az új rend megszilárdulásának kudarcát is jelenthette. A halál 1031-ben, uralkodási jubileumán rettenetes hitbeli próbatételként nehezedett a neofita Istvánra. Nem tudjuk megismerni a király háborgó lelkét és cselekedeteit ezekben az órákban, napokban. Hiszem, hogy István aligha gondolkozhatott másként, mint a középkori svéd legenda nemesura (Ingmar Bergmann; Szűzforrás, 1959), ákd, amikor megtalálta a távoli templomba küldött, az úton megerőszakolt és meggyilkolt egyetlen leánya holttestét, kemény szavaival mégsem átkozta vagy kérte számon az Istent, hane|m bosszújának engesztelésére templomot épített azon a helyen. Ebből a lelkiállapotból érthető meg István király országfelajánlása Máriának. JEGYZETEK HELYETT írásom kutatási beszámoló. A miseruha ikonográfiái vizsgálatát, a feliratok tartalmi és formai feldolgozását Veszprémi Lászlóval végezzük el. Az olvasónak különösnek tűnhet, hogy iá római császárkorral foglalkozó régész létemre a korszaktól messze fekvő témáról írok. Ezt bizonyára érdeklődésem befolyásolta a hatalmi jelvények, az ókeresztény ikonográfia, művészet és emlékei iránt. Mégis, a palást kutatását László Gyula professzor úrnak köszönhetem, akitől első éves egyetemista koromban a magyar koronázási jelvényeket kaptam szemináriumi dolgozatom témájául. Akkori terjedelmes irományomnak kis részletéből sarjadt a palástról megjelent cikkem (Folia Arch. 1973). A palásttal foglalkozó régi írásokból: Révay P., De sacnae coronae Regni Hungáriáé ortu, virtute, victoria (Augustae Vindelicorum 1613). Balassa F., Casulae S. Stephani regis Hungáriáé vera imago et expositio, (Viennae 1954). F. Bock: Die ungarisohen Reichsimsignien, Mitt. k. k. Central-Comission 1857. Gerevich T., Magyarország' románkori emlékei, Budapest 1938. A palást programjáról szóló munkák: Horváth J., Legrégibb magyarországi verses emlékeink, Irodalomtörténeti Ér749
