Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Gál Ferenc: Egy világ mintája (Marsall László költészete) (tanulmány)
kevésbé dallamos-ritimusos verseiből (Pl.: Szélház, nincs fala) vagy Nagy László műveiből iámért. Nem (igazán) ütermhiaingsúlyos, inkább Németh László tagolóvers meghatározását kielégítő szövegek, melyek megint csak egyfajta alakmást kínálnak a költő számára: „Sültcsirke combot harapdál ü.1 temetőkút-ikáván ' dob vízbe csontot zsírpapírt-, már lehunyt szemmel látnám ugorat! kidőlt köveken, ; szikra- morzsákban hull a hó parcellakockán iramlik rézsűt, fehérfutó.” E versben — a Csalánca balladájában — éppen Kormos Istvánról beszél. De nemcsak ez a hang vonzza. Az Epizodista ánglius színfalak mögött, vagy a Fényképeddel szemközt a bíró, kifejezetten táncos, játékos szövegek, míg a több kötetében is fellelhető zsoltárok, vagy a legutolsó kötetben olvasható Régi ének Árpádházi László királyhoz archaizáló, mítoszterelmtő szándékról tanúskodnak. Mindez bizonyítja Marsall formakészségét, ugyanakkor idekívánkozik, hogy legjobb, legfontosabb verseiben ezen eszközöknek nem biztosít helyet, ami másodlagos szándékra, meglehet éppen a tragikum (fel)oldásának vágyára vall. Inkább a költő szól itt, mint (elsőkézből) az ember — ahogy Petrám us mondta egykor. Nem úgy a Portáncfigurák Gyors című versében, mely az idő, elsősorban az egyéni életet jelentő idő nagy összegzése Marsall költészetében: „és önmagunk elől újra ímegugorva már nem pata-fiakerék-törte döcögő utakon beton-futószalagon műanyag-járdán álltunkban robogunk A., megindul a sín is alattunk ... és szüntelen szembe-szél könnyes szemek majd szemüvegek ; ... sose valahol / nincs valahol nincs itt csak odább / és mégodább az odább sóvárogj most ha van most kétökör fara mögötti bakra lehunyt) szemhéjad barna pázsitjára vetíts anyaöl- forma nyugágyat képzeld magad is oda ...megiramodik előled az ágy ...már mindnyájan rohanunk /• .. . úgy csattan el a találkozás mint a pofom már fölgyorsított magnetofon csicsergése a köszönés , az érkező máris távozó .. . s akiivel együtt-feküdtól már az is idegen s korhad repedez az ágy . . . magad vagy az apád és a fiad nincs se Én se Ö se Magad ...aztán már nincs mit látni nincs látni mivel látvány ás szem egyetlen -rohanat sose voltak, színek . csak örökmozgó Az vízből csinált magának- tükröt a víz s a vízben nézi a vizet.” A terjedelmi okokból brutálisan részleteire korlátozott szöveg nem csupán az eddig elmondottak tételes igazolását szolgálja. Bemutatja a költő általános életérzését, s ezzel .megteremti a hátterét annak a két egyetemes toposznak, .melyek a fenti állapot pillanatnyi, vagy végleges felfüggesztését jelentik Marsall verseiben: a szerelemnek és a halálnak. III. Marsall szerelemfelfogására -kezdettől a vágyak és a realitás ellentmondása nyomja rá bélyegét. Nem köznapi értelemben vett beteljesületlenság-ről van szó. Egyfajta mindent-akarás szenved itft újra-meg-újra hajótörést. Nem testileg, hanem a -kapcsolat -nehezebben megvalósítható és tartóssá tehető lelki szintjein. Egyik kor-a-i versében, a Szemed csapdájában így ír: „Hajadba markolok, nézz a szemembe. A szemedbe nézek, most meglátom, ki vagy. ...A szemedbe nézek a szemembe nézel, senki sincs odabent.” Mindazonáltal első két kötetében még a „csak vakság v-an . de nincs magány" reményteljes felfogása dominál. A Vízjelek záróciklusa, a Tengertáncos kilenc hónapja, az idő, a gyerekkor visszanyerésének verse. És időtlenség lengi be a Szerelem alfapont egészét is. Ez a kötet, „az abszolút képességek és lehetőségek birtoklásának s a teljes biztonságnak aranyöröm- pontját" akarja „megközelíteni a másnemű másikkal”. Hogy megélt kísérlet, azt bizonyítja, hogy az aranyö-römpontnak -már . nam is elérése, csupán a közelítése a cél. Ez szükségszerűen tragikus helyzethez vezet. Minél közelebb jutunk az elérhetetlenhez, annál tragikus-abbhoz. Orfeusz tragédiájához, például. Alakja fel is bukkan a kötetben: „Csak... kereste-kurkászta Eu-ridikét. / Messzi kajak, csá- poló bogár, víz fölött vizen víz alatt. A fenékdeszkán emberpár-töredék.” A szükségszerű töredékesség -azonban már a kísérlet egyik legvégső párlata, ahová a 846
