Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)
öngúny, csikorogva.) Hogy ne némuljon el semmi itt.. . ezen a kurva tájon ... (Kis csend.) KOLOMPÁR Folytasd csak. Érdekes, amit mondasz. MÁRTONFALVI És akkor jön két... taknyos ... két taknyos ... és interjúkat adnak... és azt mondják: minden vágyunk külföldön játszani ... És tudom: az első adandó alkalommal el is mennek ... És Mártonfalvi marad ... névtelenül is játszik ... és Gorzó marad ... és Harmath marad ... POPRÁDI És Poprádi is marad. De tőled függetlenül! Igen, fiam nagy változások idején a faluban csak a vének maradnak .. . Nekik már költözködni bajos .. . Átállni ...? A csontok csikorognak . . . MÁRTONFALVI Mi martadunk, igen. Mi, akik minden szart lenyeltünk ... Áldozatot hoztunk! És majd később gúnyosan kérdezik: ki marad az anyja szoknyája mellett? Na vajon, ki? A csúnya lány, akit sose kérnek meg és aki petrezselymet árul a kereslet és kínálat, a történelem bálján! Ki marad az apja házában? A félnótás legény, aki nem kap asszonyt s akit a család szégyell a világ színe elé vinni ... Igen, mi leszünk a csúnya lányok s a félkegyelműek . . . (Kimegy. Csend.) POPRÁDI Vlan itt nagymonológ elég. Mintha csakis azért élnénk, hogy valahol egyszer elmondjunk egy nagymonológot. Mindegy kiknek, csak sokan legyenek. Vagy csupán egyvalakinek. De az lehet az Úristen is. (Kis csend.) Látjátok, ha nincs ez az egész herce-hurca... ő ezt sose mondja el... Titokban tartja ... a sírig titokban, gyerekek. (Nusi bejön. Közben Poprádi „nagy művészettel” úgy tölt Kolompárnak, hogy Gorzó és Harmath ne vegyék észre. Isznak.) NUSI (halkan) A súgó azt mondja, minden a legnagyobb rendben ment. Kolompár remekül mondta ... (Hangosan) A titkár még mindig a nézőkkel beszélget.. . GORZÖ Pompás! Addig tart la szünet, amíg beszél! POPRÁDI Ameddig beszól valóban minden szünetel. Az ész is! De hogy meritek a nézőkkel ezerszemközt hagyni? GORZÖ Hallgass, Lehus, hallgass! (Harmathoz) Ki kéne menned, én így nem mehetek . . . HARMATH (halkan) A nézők is úgy tesznek, mintha nem hallották volna a monológot... Mert nem hittek a fülüknek ... A nagy többség nem is tudja az eredeti szöveget.. . Gondolod, a titkár tudja? KOLOMPÁR (ismét ivott egy kortyot) Mit pusmogtok ott? GORZÖ Te csaik hallgass! Veled később számolunk! (Nusihoz halkan.) Menj, Nusi, s kérdezd meg a kritikusokat, akik eljöttek: hogy tetszett nekik a magymo- nológ ? NUSI Hát ki fusson, ha nem ón. (Kimegy.) HARMATH Nem, a nézők nem akarnak fültanúk lenni, veszélyes volna számukra ... ebben reménykedem ... (Halkan Gorzónak.) GORZÓ De mi lesz, ha ö hallotta, ha odafigyelt... (Tudniillik a titkár.) (Ismét Poprádi és Kolompár fent említett játéka.) HARMATH Ismerned kell a .lélektant, Léna. Az ember, ha az ismerős szövegen belül egy döbbentő új szöveget hall, megdermed, hirtelen se szólni, se cselekedni nem tud, s mire felocsúdik, már a régi ismert szöveget hallja ... Egyszerűen azt hiszi, hogy érzéki csalódása volt. . . (Kolompár egy félig nyitott fiókban meglelte portréját, kiveszi a Szikszayét is, a falra akasztja, Gorzó észreveszi.) GORZÖ Azonnal levenni, Geyza, azonnal! KOLOMPÁR Mi bajotok a pofalemezemmel? HARMATH Még te kérded, Geyza! (Sziszegve.) Gondolj a nagymonológra! GORZÓ (halk) Hagyd ezt a témát. KOLOMPÁR Egyszerűen nem értem, mit akartok állandóan a nagymonológtól! HARMATH Majd megtudod, ne félj! (Fenyegető.) POPRÁDI Elő az adukkal, testvéreim! (Színpadiasán. Más hang.) Valóban, mit akartok? Mi ez a nyomozás? Hiszen senki sem hallotta, akkor mért érdekel benneteket? És miért fenyegetőztök!? (Gorzó most a falhoz lép, leveszi a képeket. Kolompár odaugrik, Harmath eléje 807
