Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 9. szám - Páskándi Géza: Az ötszáz sírásó avagy a jutalomjáték (Gyászbohózat két részben)

SZIKSZAY Le kell pihennem egy kicsit. KOLOMPÁR Bölcs volt Honatio .. . La­ertes . . . Guildenstern .. . bölcsek a sír­ásók, hogy most nincsenek itt... GORZÓ Látod, Geyza, mindig gyanak­szol ... és mindig rossz, nagyon hely­telen irányban... a monológra, a Sha- kespeare-szövegre .. . holott a titkár mű­velt ember, látja, hogy ,a szöveggel sem­mi baj. A hiba bennünk van, kedves Geyzám, csakis bennünk .. . (Anyáskod­va simítja meg a fiú homlokát.) KOLOMPÁR Hát persze. Csak éppen annyi a hibám, hogy szétrepeszt, Léna, érzem: az én sok hibám egyszer rob­banni fog! (Kimegy.) POPRÁDI Biztos, hogy nem tudom le­hunyni a szemem. (Kimegy.) MÁRTONFALVI Ez a Geyza nem hagy­ja annyiban. Valamiben töri a fejét... (Nyugtalan.) Meglátjátok! (Kis szünet.) Mindenesetre, ha a tőre valóban meg­sebez, ne mondjátok, hogy színpadi bal­eset volt. . . GORZÓ Akkor én meg a méregtől ret­tegjek, mi? Na szia Józsi, szia! (Szinte kituszkolja.) Hallod, miféle rómlátások? HARMATH Ez tán azért van, mert Már- tonfalvi kardja is megkarcolta egyszer Poprádit. Emlékszel? Azóta retteg Józsi. De szerintem most pánikra nincs ok. Ko­lompár pofázik, de beszari. Vagy ha úgy tetszik jólnevelt... Annyira, hogy a színpadért a saját anyukáját is elad­ná ... Éppen, mint Tündi! Igazi gyáva Hamlet! GORZÓ 0 te hős! (Meglegyinti.) HARMATH Ami pedig ezt a vén trottlit illeti, visszakapja tőlem, megnyugtatlak! Vissza! (Sötéten.) GORZÓ Az ilyesmi szakmával járó koc­kázat, édesem. Elvégre mi vezetünk, nem? A fő, hogy megvan a jegyzőkönyv! Az aláírások! Okos ember ez a titkár! HARMATH (felvonja vállát) Hát attól függ, honnan nézzük .. . GORZÓ Csak most vita közben jöttem rá, hogy Cucu egyenesen zseniális .. . HARMATH Ne túlozz! GORZÓ De igen! Ö előre tudta, hogyha elkezd célozgatni a színház megszünte­tésére, az anyagi nehézségekre, mi azon­nali kömpromiisszumdkat kínálunk . .. Igen, ő kiszámította, hogy belemegyünk a darab betiltásába ... De azt ő legalább olyan jól tudja, minit mi, hogy a betil­tás botrányszagú ... És azt is tudta, hogy végül boldogan belemegyünk a névtelen előadásba ... Látod, mit jelent a tudo­mányos előrelátás, szívem? (Sóhajt.) Persze, a neheze még mindig hátra van . . . Ha tudnák . . . De ez a kompromisz- szum jó volt és emberséges . . . hát nem? HARMATH (nem tudni, mi ütött belé) Gyere, lelkesedj inkább értem! (Magá­hoz vonja.) GORZÓ Bemutató előtt? No nem! HARMATH Ez most feldob . . . ennyi cé- có után! (Nyakába csókol, az gyorsan ki­bontakozik.) GORZÓ Hozzám vagy hozzád? HARMATH Feldobunk egy tan túszt! GORZÓ Várj, szólok Nusinak. (Kikiált.) Nusi! Nusi! (Becsukja.) HARMATH Valóban ördöngős egy fickó. GORZÓ Kicsoda? HARMATH Hát a titkár. A titkárod .. . GORZÓ Hogy-hogy titkárom? HARMATH No, no .. . tudunk, amit tu­dunk. GORZÓ Rég volt, tán igaz se volt. De mitől ördöngős? HARMATH No hallod .. . nem mondja meg konkrétan, mi baj van Lajossal. .. Geyzával... Hadd szedjük ki belőlük mi. Hátha mi többet tudunk meg, mint amennyit ők tudnak. Nem árt egy kis kiegészítés. Azért is kérte be a jegyző­könyvet . . . GORZÓ Azért is tettem el. Mártonfal- viék elvégezték a vallatok munkáját... Phű! Nem is gondolok bele! (Más hang.) A maszkmesternek szólj. Geyzát jól vál­toztassa ,el. HARMATH Micsoda? GORZÓ Nem emlékszel? A titkár mond­ta: lehetőleg ne ismerjék fel a színpa­don. ki játsza a szerepet. A legjobb len­ne egy nagyszakáliú Hamlet, mit szólsz? (Jön Nusi.) NUSI (lélekszakadva) Itt vagyok! GORZÖ Este lesz egy kis szerény fel­dobás. Poharakat, miegymást. . . Lehet, a titkár is eljön . . . Néki azt a díszest . .. Szendvics nem lesz. Kenyér és uborka lehet. . . NUSI Igenis. GORZÓ Elmúlt a bánatod? NUSI Poprádin kívül — mind olyan . . . olyan . .. disznók. GORZÓ (nagy megértés) Nekem mon­dod? No viszlát a bemutatón! 794

Next

/
Oldalképek
Tartalom