Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 9. szám - Mészöly Miklós: Számvetés 1988 (esszé)
MÉSZÖLY MIKLÖS Számvetés 1988 A szólás nyilvánosságnak bármilyen szintű megvitatása honunkban alig megkerülhető módon arra csábít, hogy a betiltások, szilenciurnok, elutasítások vagy az éppenséggel még radikálisabb megtorlások gazdag példa,tárával hozakodjunk elő és belevesszünk a speciális ideológiai mechanizmusok képtelen fegyvertényeinek számbavételébe. Mégis szeretném ezt ehelyütt és ebben a formában elkerülni. Túlságosan is személyes a „betekintésem”, hiszen írói pályám majd háromnegyedét tüntette ki efélékkel az illetékesek gondoskodása. És a sérelem inóg tárgyilagos érvként sem lehet jó tanácsadó. Különösen, ha a pálya végén szán rá időt az ember, hogy pillantást vessen arra, amit leromboltak, és ami nem visszahozható. A személyes sérelmet — mégha keserves dolog is ezt tudomásul venni — csak a kollektív érvényesség teheti közérdekűvé. És ennek még tetcmrehívó bukfencei is vannak. Fanyar iróniája például a mi kis tartományi Históriánknak, hogy ezekről a kérdésekről még azokkal a mai barátainkkal is kölcsönös rezignációval tudunk társalogni, akik annakidején — történetesen — más szórásba estek, vagyis a tribün bársonyosabb padsorain jutott nekik hely. Ma viszont nekik is csak a fapadoson. Van azonban, ami megóv a meddő felhánytorgatás nemzeti pszichét pusztító gyakorlatától — és ez az idő szenvtelen taktikussága. Az idő előre kalauzol és nem visszafelé. Ami természetesen nem azt jelenti, hogy a felelősséget és vétkességet ne ott és ne azokkal a következményekkel állapítsuk meg, ahogy azt a társadalmi lét hygiieniája megköveteli. Mindennél fontosabb azonban. hogy a tél kiöregedésével mindig aktuálissá válnak a barna földszigetek, ahol újra kísérletezni lehet az élettel. A ,tavasz reformját, peresztrojkáját ugyanis a természet élő szövete ütemezi be — és nem az életről alkotott kérészéletű ideológiák. Ritmus ez, melyről a tél diktátorai és munkatársai szívesen megfeledkeznek. Kérdezhetjük: miiképp állunk mi a magunk tavasz-reformjával, peresztrojkájával? Tudunk-e felzárkózni a dolgok és események elkerülhetetlen ritmusához — vagy továbbra is kísérletezni kívánunk az évszakváltás halogatásával? A közvélemény ma időszerűbbnek, sürgetőbbnek érzi a jogi-alkotmány- jogii problémák elemzését, a korszerű 'reform-radikalizmus minden területre kiterjedő megfogalmazását — mint az e kérdések és háttér-dilemmák fölötti eszmei eszmélődést. Kern szorul magyarázatra, miért. Az alligátor az előszobában. Mégsem gondolom, hogy az eszmei eszmélődés másodrangú lett. Csupán másképp kezeli a kést, mellyel a sebhez nyúl. Erre vállalkoznék. Ha 'úgy tetszik, néhány zöld gondolatot szeretnék emlékezetbe idézni, melyekről a divatossá terebélyesedő skolasztikus vitákban * * A Jurta Színházban, a Magyar Demokrata Fórum 1988. május 15-i ülésén elhangzott vázlatosabb felszólalás kiegészített változata. (M. M.) 769
