Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - SZENT ISTVÁN EMLÉKEZETE - Tóth Imre: István és Gizella miseruhája (tanulmány)
tetősére, és a scyk tucat közül, mint a palást ábrázolásaihoz legközelebb állót választottam ki. Nem lehet elvárni, hogy a litánia összes szentje elférjen a miseruhán. Györffy Gy. a Mindenszentek litániájában a vértanú- és szentválasztás lehetőségét nem ismerve kérte számon a freisingi litánia összes szentjét. A miseruhán a mennyei város, a mennyei hierarchia megjelenítése lehet az apostolok ánkádsoros ábrázolása a János-jelenések alapján: város a 12 kapuval. Az apostolok íves-ánkádsoros ábrázolásának értelmezése azonban mégsem ilyen kötött. Nem tudok állást foglalni a tekintetben, hogy az apostalsor várfalain mozgó kis alakok valóban a jeruzsálemi templomok 1009-ben történt lerombolására és 1027- es újjáépítésére vonatkoznak-ie (így Györffy Gy.). Az értelmezést kétíli Kovács Éva is. Az apostolok árkádsoros keretezése az ókor művészetében gyökerező közhely, mely esetenként a mennyei Jeruzsálemet is jelenthette. Közvetlenül az ún. oszlopos szarkofágokból eredt a képtípus, amely a 4. században már a Krisztust körülvevő apostolábrázolások hátterét díszíti: a milánói, ún. Városikapu-szarkofág az egyik legismertebb, legkorábbi példa. Ez a megjelenítés, amely a keleti művészetben nem honosodott meg, nyugaton a Kairoling korra az apszisok és fülkék szimbolikus jelentésének befolyására is, az együttesen vagy külön-külön ábrázolt apostolképek szinte általános keretezésévé vált. Nem érthetek egyet Györffy Györggyel a háttengely felső mandorlaképének értékelemzésében: ő az oroszlánon és sárkányon taposó Krisztus alakjában utalást lát az 1030-as német hadjáratra és a II. Kondrád feletti győzelemre. A megoldás felettébb idegen a képtípus tartalmától. Az ellenségein: a halálon, a sátánon diadalmaskodó Krisztus ismert és jól értelmezhető típusát aktualizálni lehetett ugyan, de nem hozható kapcsolatba a pápa által félként uralkodón (az uralkodón nyugati értelemben) István által szerzett győzelemmel. Krisztus lábbal taposhat az eretnekeken, a mohamedánokon, de a keresztény császáron soha! Györffy Gy. szerint a félig elkészült paláston a német háború után változás történt Imre halála miatt: két mártír helyére István és Gizella került. Véleményem egyezik Kovács Éváéval: „Semmiképpen sem lehet egyetérteni Gyorffyvel, aki szerint a fiúkat vesztétt «mártír« szülőket ábrázolták a szentek közé állított királyi párban, Iimre halála után. Ez az elgondolás teljesen idegen a középkori vallásos meggyőződéstől, miszerint a keresztény halál a siralom völgyéből szabadít meg és elvezet Isten boldogító látásához”. Györffy feltételezése esetében a változtatás egyébként csak úgy mehetett volna végbe, ha a vértanúk nevét nem hímezték volna fel: István mellett ugyanis védőszentjét, a protomártírt helyezték el, aki a Mindenszentek litániája vértanúsorában mindig az élen áll. A vita elméleti: a miseruha keltezése eleve kizárja, hogy a tervezésnél Imre halálát figyelembe vegyék: a palástot akkor már minden bizonnyal átadták a rendeltetési helyének. „Az egész programot Krisztus, követői és Jeruzsálem uralják. Mária istenanya kultusza a háttérbe szorult, almi annál inkább meglepőbb, mert neki szentelték a bazilikát. Ez alátámasztja azt a felfogást, hogy Szűz Mária kiemelkedő tisztelete csak utóbb kapcsolódott a szent Királyhoz” írta Györffy Gy. bizonyságául annak, hogy aligha értette meg a palást programját. A tervező nem Máriát vagy életének valamelyik eseményét állította a hatalmas képegyüttes középpontjába (amint azokon a freskókon vagy domborműveken, ahol a sokalakos kompozíoió középpontjában Mária saját személyében vagy mint az egyház megszemélyesítője jelenik meg). Mi jogon kérnénk számon a tervezőtől egy (még oentrálisabb elhelyezést? A meny- nyei hierarchia megjelenítésében Mária ott áll a paláston, kiemelt helyen, éppen az assumptio-típushan, tehát a fehérvári királyi kápolna titulusának megfelelő ikonográfiával, ami őt Krisztus jobbján megilleti, és ami a deészisz-csoportnak megfelel. A miseruha programja ábrázolásaiban és felirataiban kétségtelenül tudatosan megszerkesztett. E sokalakos együttes alapos tervezés és előkészítés nélkül — tartalmilag és formailag egyaránt — nem készíthető ed, mert különben a személyek és vallásos jelenetek kusza halmaza lenne. A miseruha prófétaábrázolásaiból szépen kiviláglik a tervezés ténye. Ha a prófétákat elhelyezkedésük sorrendjében, jobbról vagy balról olvassuk, 743
