Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - Golovics Lajos: Művek a ládafiában (Kéky Éva művészetéről)
1968-ban alakul ki — a Sydneyből Mount Gaimbierbe történt átköltözéssel párhuzamosan — egy másfajta tájszemlélet is. Kéky cukornádrost rétegelt lemezből épít fel relief-szerű tájképeket, amelyek egy metafizikus hangulatot árasztanak. Időnként megjelenik bennük egy szitázott fa, fasor, máshol egy festői gesztus, egy festői felület, egy-iegy színes vonal. A képek egy elvont, szigorúan szerkesztett metafizikus tájat mutatnak, amelyben a felsorolt elemék kontrasztjukkal méginkábfo kihangsúlyozzák a csendet. 1968—69-ben született plasztikái is ebbe a sorba illeszkednek festett rétegelt formáikkal. (Hét nővér). Kéky Évia ismerkedése Ausztráliával a személyesebb úton; a imítoszvilágon keresztül vezetett. 1968-ban megpróbálta addigi eredményei összegeként egy kontinens atmoszféráját megfogalmazni műveiben, ami egy idő után logikusan következő feladat egy kívülről odacsoppení európai művész számára. Az 1972-től született művek főleg egy keresőbb, rajzosabb stílusban készültek, veszítve egy kicsit a korábbi markáns színkezelésből és vehemens formaalakításból. A művész érzékenysége az újra ma is megmaradt, s nyitottságának köszönhető, hogy belemerészkedett a számítógépes művészet bizony napjainkig tisztázatlan világába. Nem egyszerűen csak keresgélésről és tapogatózásról van szó Kéky Éva esetében, mint ahogy korábban az ausztrál mítoszvilág beépülésének tudatos rendszerét .is imutatják a műtermében álló könyvek és folyóiratok. Ritka élmény volt először előhúzni műveket a műterem zugaiból, hiszen ma már azt hihetne bárki, hogy szinte lehetetlen hasonlókra bukkanni, s inkább mesébe illő dolog, mint & tudomány területére. Mégis létezik. Jó lenne, ha mielőbb mások is találkozhatnának Kéky Éva műveivel, s a hosszú hallgatás után végre helyére kerülhetne egy életmű, amely szerenosére még nem lezárt. 737