Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - Golovics Lajos: Művek a ládafiában (Kéky Éva művészetéről)
várt az Alap-tagság megszerzésére, s munkássága még ma sem közkincs, még szű- kebb hazájában sem. Rangos kiállításra a Szépművészeti Múzeumba (Digitart 1987) is csak egy periferikus, kísérleti (műfajban csúszhatott be, az ügy extremitása miatt. Lehat, hogy a szigorú követelmények napjainkban nem kedveznének Kéky Éva mai alkotásainak, az azonban biztos, hogy annak a periódusnak a művei, amelyeket 1966—72 között érzek kicsúcsosodni, és sajnos 1972-ben — remélem átmenetileg — lezáródná, mindenképpen rangos helyet követelnének most is honi művészetünkben. Persze ez fikció, hiszen az említett művek akkor, és Ausztráliában születtek. Tény azonban, hogy ezek az alkotások ma Magyarországon vannak a ládafiában, művészünk pedig ma is itt él és dolgozik. Talán nem kedvlezett a hazai fogadtatás, talán egészen más volt a levegőben és a művészeti közéletben 1972-ben nálunk? Izgalmas feladat értelmezési megoldásokat keresni egy olyan művész életművében, akinek alkotói periódusait erősen eltérő tartalmi és formai jegyek alkotják, amelyek azonban mégis rendszerré állnak össze, bár kontinensnyi földrajzi és kulturális távolságok szabdalják. Az 1957—62 között született művekről már esett szó, azonban annyi még ide kívánkozik, hogy irigylésre méltó az ia nyitott oktatási szellem, amelyben tudását megszerezhette, s így az első pillanattól fogva a világban zajló művészeti eseményekre figyelve kezdhette meg pályáját, amelyre a művészeti intézményrendszer is eleve inspirálóan hatott. A jellegzetes szürrealista elemeket fölvonultató elemi erejű festészete 1962- től teljesedik ki. Ekkor költözik családjával Ausztráliába, Sydneybe. Grafikai tevékenysége mellett felerősödik táblakép-festői munkássága, amelyben egy új mítoszvilág jelenik meg. Egy európai művész, aki klasszikus hagyományokon nevelkedett; egyszerre belecsöppen egy merőben más miliőbe, egy számára teljesen új ku'ltúr- környezetbe. Érthető, hogy a korábban (a nonfiguralitással kacérkodó alkotót egyszerre lenyűgözi ez a színes, egzotikus, de valahol mégis az európaival keveredett ku/ltúra. Kifejezési vágyát csak egy /mindent (megengedő szürreális jellegű, oldott, elemi erejű figurális forma tudja kielégíteni. Kezdődik a művek sora egy déltengeri 733
