Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - Medgyesi Gabriella: festő a térben I., anyámat hívtam vissza sokszor így (versek)
anyámat hívtam vissza sokszor így, ugyanilyen éjszakákon, vissza a halálból, az életből. « láttam őt, ahogy lépked, mindig háttal, ahogy áll, soha fordulóban, ezek a nappallal összeért éjszakák, sokszor feküdtem így, szemben az éggel, én voltam talán az érintés, ahogy a fény a fénnyel ölelt ilyen távolodó, ilyen haldokló képeket, ezek a nappalok, mint könnyű álommal átaludt éjszakák. ahogy áll a test, hihetetlen, ahogy áll a lélek, kimetszve, az időben. anyámat hívtam vissza sokszor így, emlékezem, mikor láttam lépkedni magam, háttal, mikor láttam, ahogy állok, mindig mozdulatlan. ezek a fénnyel írt, tűnő napszakok, mikor csak elindulni lehet, mikor még visszatérni, éppen. vissza a halálból, az életből, az éjszakából. csak emlékezni és lejátszani, mint filmeket, tán lesz, ki a fényben még felismer és visszahív a fényből, mint én anyámat, amíg még áll. amíg még lépked, csak kép legyek. csak kép legyek. 711
