Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - Thiery Árpád: Búcsú Freytágéktól, II. rész (regényrészlet)
— Mikor csináltattad? — Amikor a búváraknál dolgoztam. Frank vissza akarta adni a képet, de Gerzson nam nyúlt érte. — Nézd csak még! — Mit nézzek rajta? — Kire hasonlítok? — Apára. — Nem csaik mondod? — Te nem látod? Nézz a tükörbe, meg apa fényképére. — Nagyon hasonlítok? — Kísértetiesen — füllentette Frank. — És azt mondod nekem, hogy nem ismersz? — kapta ki Gerzson a fényképet az öccse kezéből. — Nem úgy értettem. — Hogyan? — ráncolta Gerzson a homlokát. — Betöltöttem a negyvenharmadik évemet — mondta Frank. — Ebből összesen húsz év, hogy nem láttuk egymást. Gerzson meghökkent. — Csakugyan? — Számolj utána! Hadifogságban voltál két éviig. Öt év internálás. Tíz év Franciaországban. Tizennyolc éves korod óta alig találkoztunk. Gerzson a fényképet az ing zsebébe dugta. A szíve fölé. — Az már soha többé nem jön vissza, amikor meglátogattalak azon a pesti nyomortanyán. — Nyomortanyán sohase laktam — mondta Frank. — A szekrényed tele volt kenyérhéjjal. Frank elvörösödött. — Amikor benyitottam hozzád, rögtön láttam, hogy valami nincs rendben. — Nagyon is rendben volt. — Rágcsáltad a száraz kenyeret, mint a kisegér. Anya meg betegen várt otthon. Fél éve várt, hogy rányisd az ajtót! — Én is tehetnék szemrehányást. — Kire? — Akárkire. — Még a ruhádat is elkótyavetyélted. — Az a fontos, hogy kibírtam a legnehezebbet. Gerzson legyintett. — Tudod is te, hogy Imi a legnehezebb. Nálad kezdettől fogva csak arról lehetett szó, hogy ki a győztes és ki a vesztes. Ki az igazmondó és ki a hazug. Hogy közte ezer meg tízezer ember van, az téged nem nagyon érdekelt. Hogy az igazság sohase sarkos. A kezdet meg a vég, az sarkos. Megszületsz vagy nem születsz meg? Az sarkos. A halálnál már ez a választás sincs meg, mert minden ember halálra van ítélve. Hogy megszületünik-e, abban még mások dönthetnek. Mi abban se, de a halálba senkinek sincs beleszólása, csak Istennek. Csak hát, ami a születés meg a hálál között van! Nekünk ez az érdekes. Minden ebben az időszakban történik . .. Gerzsonnak kedve lett volna abból is kioktatni az öccsét, amit Midiéitől tanult, például azt, hogy: „nem kibírni keli, hanem az ember uralkodjon magán”, vagy „hozzá kell szoknod a pénzhez, különben sohase fogsz meggazdagodni”, vagy azt, hogy „nem spórolni kell, hanem pénzt keresni”, csakhogy Michel szavai kizárólag neki szóltak, másra nehezen átruházható tanácsként. Ide most valami másra lett volna szükség. Eredetire. Sajátosra, önállóra. Kibámult az udvarra. A sötétben egy nagy fekete madár repült el a ház fölött, mozdulatlan, kiterjesztett szárnyakkal. Gerzson összerezzent. — Miféle madár lehet ez, ilyen későn? Ha madár volt, egyáltalán... Lerugdosta a cipőit, amelyek délelőtt óta szorongatták a lábait, kivéve a sétalovaglást, a lábait amerikai módra a fotel karfájára tette. A nyájas, fölényes mosolyból maradt egy kevés a szája szélén. Húsosán és bizonytalanul. 703
