Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 8. szám - Kun Árpád: Otthon, Ámulat, V. V.-nek (versek)
KUN ÁRPÁD Otthon Álmodban felkeltél mellőlem, és végigjártad a lakást. Borzongató volt holdkóros mozdulataid biztonsága. Mintha idegenek hordanák, megtapogattad a fogasokon kabátjainkat. Összerezzentél egy törülközőtől, amely a hirtelen ajtónyitástól a nyakadba hullt. Tudom, meghallottad, hogy megcsörrennek a konyhaszekrényben a tányérok. Mint fémből való csontok, hevertek az eszközök az asztalon. Nem volt semmi, ami felébresztett volna. Nyugodtan bújtál vissza az ágyba, a lábad volt még egy darabig hideg. Ámulat Ne nézz farkasszemet a természettel, mert meg fogsz ijedni a házadat körbejáró fák, bokrok, állatok árnyékaitól — a sötétségbe beleszőtt hajat fésüld ki, tapintásod kövesse a gyökereket a végsőkig: így talán megérezheted az ásványok ízeit, a vízét. Tekinteted mélyén nem látvány hullámzik csak homok pereg, száraz szemcséi az idő és tárgy nélküli áhítatnak.
