Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Kovács István: Tadeusz Nowak: Hogy zengett belé az ég, Milorad Pavi?ć: Kazár szótár, Zdeněk Pluhař: Hatkor az Astoriában (kritikák)
Milorad Pavic: Kazár szótár Azoknak, akik Verne Gyula könyvein nevelkedtek, olvasmányélményeik egyik legelőbb jelképe bizonyára Grant kapitány palackpostája, a világtengerekre bízott, s a kalapácshal által elnyelt segélykérés. A három nyelven mindenkihez szóló véletlenül kifogott üzenet... Az elrongyolódott, töredékesen kisilabizálható német, francia, angol nyelvű híradásból rekonstruált szöveg, amely félrevezető volta ellenére is gazdagítja megfejtőit, mindaddig míg több világon át célba nem jutnak. A palack- posta tehát sikeres mentőexpedíció formájában tér vissza feladóihoz. Milorad Pavic „százezerszavas lexikonregénye” aligha áll össze ilyen — végeredményében — pontosan célravezető üzenetté. De korokon és világokon azért minket is átvezet. Már csak azért is, mert szívesen követjük a kazár kérdés keresztény, iszlám és héber forrásai által három színárnyalattal s hasonló jelrendszerrel kitűzött utakat, amelyek gyakran összefutnak, fedik, keresztezik egymást. Irányjelző tábláik azonban egységesen a kultúra felé mutatnak. De mégsem annyira a valóságos és kitalált művelődéstörténeti információs anyag, meseszerű történet-füzér, olykor a keleti filozófiákra jellemzően sejtelmes mesekrónika tart bennünket fogva, hanem a nyelv, amelynek kaleidoszkóposan metaforikus és száraz elbeszélő jellege egyszerre lenyűgöző és fárasztó. (Ez nem azt jeleníti, hogy a Kazár szótárnak nincsenek minden vonatkozásban erőltetett, mesterkélt részei.) Észre se vesszük s az álom címszavai álmokként kezdenek gomolyogni bennünk, mi pedig álomvadászokká válunk ... Anélkül, hogy titkok megsejtői vagy tudói .lennénk. A mi álmaink túlságosan földhöz tapadtak. A kazár csuprot is régiségboltba vinnénk vagy kicsempésznénk az országból. Csak az izgatna, hogy miinél több pénzt kapjunk érte. Nem pedig a titka, amelynek megfejtése elől egy kazár álamvadász a következő indokkal tért ki: „— Megmagyarázhatnám, hogy mi a csuprod titka, de gondolkozz csak el rajta, megéri-e ez neked? (Mihelyt elárulom, a csupor a te szemedben is, másokéban is óhatatlanul elértéktelenedik. Mert akármennyit is érjen, nem érhet többet a minden- ségnél, ám amint megmondom, micsoda, többé nem lesz — mint most — mindaz, ami nem.” És a történet folytatása, a kazár csupor további sorsa? „A növendék egyetértett a tanítómester véleményével. A tanító hát fogta a botot, és összetörte vele a csuprot. A fiú elképedve kérdezte tőle, miért tesz kárt benne, a tanító pedig így válaszolt: Kár akkor keletkezett volna, ha megmondom, mire szolgál, és akkor töröm ösz- sze. Így, mivel talányos előtted a rendeltetése, kár nem keletkezett, mert továbbra is akként veszed hasznát, mintha ép lenne ... És, valóban, a ikazár csupor mind a mai napig használatban van, noha rég nem létezik.” A kazár szótárnak ia nyitjára mi neim delünk, rendeltetése előttiünk talányos marad. Éppen ezént továbbra is bármikor fellapozhatjuk ... Nem mi leszünk az áldozatai! Milorad Pavic nemcsak kitűnő író, hanem kiváló irodalomtörténész is. Irodalomtörténeti tanulmányai, művelődéstörténeti munkái — például a XVIII. századi szerb barakkról írott monográfiája — szépirodalmi műveihez hasonló feltűnést keltettek. Bármi legyen is róluk a vélemény, rendkívül inspirálóak. Miért van az, hogy az irodalomtörténészeik Páváéban írót, az írók Pavicbam irodalomtörténészt, esztétát látnak? És mégis minduntalan az álmaira vadásznak. Talán ezért vált volna szótárkészítővé ? A Kazár szótárt üldözőinek hátravetve, végre szabad lehet. (Fórum Könyvkiadó, 1987) 671
