Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Néray Katalin: Bukta Imre, Pinczehelyi Sándor és Samu Géza kiállítása a Velencei Biennálén

nem csupán az installációs értelmezésben 'léteznek, hanem saját jogukon is. A (korábbi, (tudatosan Andy Warhol-t idéző repebitív szitázás fegyelme felbomlott, a jólismert motívumok szenvedélyes és mégis (kiegyensúlyozott összevisszaságában kavarognak a képein, érdékes dialógust (alkotva az objaktekkel.

Bukta Imre ,,mezőgiazdasági művész” és Samu Géza „mítoszteremtő művész” a magyar „rurális avantgarde” megteremtői és egyben legjelesebb képviselői. Az alternatív művészet (különösen Samu szereti azt a meghatározást) legkiforrottabb alkotói, akik már igen sokszor szerepeltek együtt kiállításon a szellemi rokonságot mindannyiszor erőltető gyakorlat szerint, és mindannyiszor mélységes különbözőségükre derült fény. A paraszti miliőből való indulás, a (falusi környezetben eltöltött gyermekkor annyiban vezetett közös eredményre, hogy mindketten a természeti környezethez, a természetes anyagokhoz való visszanyúlásban, hélyesebben soha meg nem szűnt kontaktusban látják a mai ember előtt halmozódó döntések (lehetséges alternatíváját. Ez a megoldás lehet, hogy magyar, mindenesetre regionális, közép-ke- let-európai alternatíva. Hallatlan erényük, hogy mindketten úgy nyúlnak a regionális paraszti, népi, falusi hagyományhoz, hogy nem csinálnak belőle romantikus, nosztalgikus tárgyat, idegenforgalmi giccset. Valamiféle keskeny mezsgyén lavíroznak a falusi élet tárgy- és környezetkultúrája és az avantgarde bizarr és merész eszköztára között.

Bukta Imre az avantgardizmusft olyan óvatosan és olyan sikerrel cserkészi be, mint kedvenc hősei, az orvvadászok, akiknek bizarr emléket is állít. Ugyanakkor eszköztárát régen magától értetődő természetességgel használta már, amikor fogalma sem volt arról, hogy a városban máit neveznek akciónak, happeningnek, avantgarde művészetnek. A képi humort nyelvi humorral is felerősítő rajzai címadásának ízét saját nyelvi közege élvezheti igazán, azt a fanyar, kétségbeesett szeretetről árulkodó iróniát azonban ne|m bénítja meg a nyelvi barikád, amelyről a monumentali- zált tárgyak, a nagy fcukoricBimorzsoló, az öntözőkanna, az orvvadász kellékei, ezek a heroikusán hétköznapi emlékművek árulkodnak. Bukta tevékenységéhez szervesen hozzátartoznak azok a videón rögzített akciók is, amelyekben a letarolt természeti, nagyüzemi tájban szívfacsaró rutinnal szaladgáló művész teszi meg az értelmesnek látszó, de tökéletesen felesleges mozdulatokat, mert hisz a (munka, ia művészet erejében.

Samu Géza 1982-iben már rendezett egy olyan kiállítást Budapesten, amelyben az erdőt, a fát, a bozótot és az erdő antropomorf szereplőit hozta be a kiállítóterembe; mitikus osodamanókat, ördöggé változott langyalokat, Aesopus-mesébe illő furfangos állatokat, persze úgy, ahogyan ezt egy-egy természeti formába — érzékeny fantáziával — belelátjuk. .Épített ágakból és gallyakból hegyikunyhókat, Mario Merz Ig- íujához hasonlatos ősformákat. Samu humora más (természetű, mint Buktáé, ő még a mesebeli legkisebb fiú naivitásával hisz ia mítoszban és á csodéban, fű-fa-virég csodatevő erejében. VÜlláshenkentyűii, nyuszifüles póznái, csodaoszlopai .láttán elhisszük, hogy létezik egy organikus fa-kenderkóc-,vessző-toll alkotta Másvilág, ahol mi emberek vagyunk a sikerületlen mutánsok. Az a közel két évtized, amelyet Samu Géza itt kiállított korai munkája, a Szarvasteknő óta megtett, az -anyag szeretetéről és ismeretéről, egy szelíd .sámán varázserejéről és a mában élő kortárs autentikus mondanivalójáról tanúskodik.

664