Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Bojtár Endre: Pontosítások a magyar(?)-belorusz(?)-lengyel(?)-litván(?) kapcsolatok egy fejezetéhez (tanulmány)
vinista Vörös Radv.ila, majd három király-nagyfej edelem: Zygmunt August, Báthory és II. (Waza) Zygmunt titkáraként működött. Miután 1563 .körül az ariánusok különválnak a luteránusoktól .és a kálvinistáktól, Volanus a kálvindzmus fő litvániai szószólója lesz, elsősorban a katolikusok, majd az 1580-as évektől — és jóval kisebb vehemenciával — az ariánusok ellen is. Legalább 30 latin nyelvű munkáját ismerjük államjogi, társadalmi és vallási kérdésekről. Ezekben ia lengyelek megvetését büszkén visszautasító litvániai hazafinak, fontolva haladó, a mérsékelt társadalmi függőségeket nélkülözhetetlennek tartó demokratának, a katolicizmus misztériumait hevesen ostorozó .és kigúnyoló racionalistának és — nem valami fényes stilisztának mutatkozik. Az utóbbira utal Caligari is (Oaligari 1915:438), de „más ellenfelei is igyekeztek hibákat .találni írásaiban” (Roöka 1974:48). Lehet-e a sok latin értekezés, vitairat és a lengyel nyelvű ,.Sírfelirat...” szerzője azonos? Igen, mert ismerünk Volanus tollából még egy lengyel, .mégpedig ugyancsak párrímes, 13 szótagú sorokból álló verses művet. (A metrum persze nem perdöntő, hiszen a 13 szótagú a lengyel veins elés legelterjedtebb sörfajtája.) 1564-ben jelent meg egy névtelen kétrészes vitairat Rozmowa Polaka z Litwi- nem (A lengyel disputája a litvánnal) címen. A két rész közé van ékelve egy 55 sorból álló, A. W. kezdőbetűkkel aláírt, Do Polaków i do Litwy (A lengyelekhez és Litvániához) c. verses továbbtaglalása a prózai mű témájának, vagyis annak, hogy mit ér az ember, ha lengyel, illetve litván. Először az egészet Volanusnak tulajdonították, majd Aleksander Brückner meggyőző szövegelemzése nyomán az a vélemény alakult ki, hogy a két prózai rész szerzője Augustyn(as) Rotundus vilniusi városbíró, ám a verses betétet Andrzej Wolan írta. (Noha Zenonas Ivinskis megemlíti, hogy az A. W. rövidítés is takarhatja Rotundust: Augustyn Wójt = Augustyn városbíró — Lietuviy 1961:16) Volanus szerzősége mellett szól az is, hogy a mű közreadója, Józef Korzeniows- ki szerint is „verselése .esetlen” (Korzeniowski 1890: VII), ugyanolyan esetlen, mint a „Sírfelirat.. ,”-é. S ha Volanus, noha gyakorlatlan verselő volt, egyszer vétkezhetett, miért ne vétkezhetett volna másodszor is, mikor mint Báthory titkára versben örökíthette .meg Báthory egyik bizalmasának a hírét, egyúttal borsot törvén a jezsuiták orra álá ugyanúgy, mint az ariánusok orra alá — ráadásul a kinyomtatás kockázatát sem vállalva?7 Az egyetlen ellenérv, amire gondolhatok, hogy ti. Caligari esetleg mindent, így az ariánus Békés istentelenségeit is Volanus nyakába .akarta varrni, gyengécskének tűnik. Volanus .mellett mások is nekiláttak a Békés-legenda gyártásának. Daniel Hermann Borussius már 1582-ben Stephaneis Moschovitica című latin nyelvű elbeszélő költeményt adott ki, amelyben ezt írja: És száll a hír az egész világon terjedve, S míg csak folyni fog a tisztavízű Vilnelevel összevegyült Vilija, S míg a kicsiny Vilnele patak a Róka domb lábát nyaldossa, A Király tisztessége, hírneve és dicsősége mindenkor fennmarad, E hely pedig örökké Békés nevét fogja viselni. (közli Divéky 1935:113) Borussiusnak igaza lett, ami természetes is: tudjuk, hogy a valóság képlékeny, ezért olyanná alakul, amilyennek egy dicsőítő költemény jósolja. A következő lépés az volt, hogy az apoftegmát és a helyet összekapcsolják, s így szó szerint toposzt csináljanak belőle. Ezt a munkáit a jezsuita Marcin Laszcz (Szczesny Zebrowski) egy 1597-es ariánusellenes vitairatban végezte el, gúnyosan így írván: „Ti már olyan szentté lettetek, hogy se a poklot nem félitek, s a mennyországgal nem törődtök, mert ugyanabba a .koporsóba temetitek a mennyországot is, a poklot is, testet is, lelket is, másik pokolról és mennyországról pedig tudni se akartok. Hisz nem .is a legutolsó közülietek .azt mondta halála előtt: A poklot nem félem, a mennyországgal nem gondolok és örök nyugovóra tért, ahogy sírt emeltek neki a 647
