Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Bojtár Endre: Pontosítások a magyar(?)-belorusz(?)-lengyel(?)-litván(?) kapcsolatok egy fejezetéhez (tanulmány)
BOJTÁR ENDRE Pontosítások a magyar(?)~belorusz(?)— lengyel(?) — litván(?) kapcsolatok egy fejezetéhez* Ha csupán összeszámoljuk, hányán foglalkoztak az erdélyi nagyúr, Békés Gáspár életével, halálával és hírének továbbélésével, különösen ,sírfeliratával”, akkor azt hihetnénk, minden világos. Ám egy kicsit megkaparván ezt az első pillantásra puszta kultúrtörténeti kuriózumnak tűnő esetet, rögtön pontatlanságokkal találjuk magunkat szembe (ezek csokorba gyűjtése e szerény dolgozat elsődleges célja). De to- vábbmenve felötölhetnek az emberben általánosabb, a közép- és kelet-európai történelemre vonatkozó kérdések (mit jelent hazafinak vagy hazátlannak lenni? hány hazánk van?), sőt, ha megfelelő hangulatban vagyunk, eljuthatunk már-már filozofikus sóhajtásokig (ml marad utánunk a világban? miben lehet vagy kell hinnünk?). Kiről és miről van szó? Lexikoncímszó-szerűen: Békés Gáspár1 (1520—1579) Báthory István vesztes versenytársa volt az erdélyi fejedelmi trónért folytatott küzdelemben. Miután Báthory! lengyel királlyá és (kicsivel később) litván nagyfsjede- lemmé választották, nagylelkű gesztussal magához emelte, hadvezérévé fogadta az időközben lézengő ritterré süllyedt Békést, aki 1577 elején megérkezett „a két nemzet Köztársaságába”, hogy azután a királlyal együtt hol Krakkóban (ahol házat kapott), hol Litvániában — legtöbbször Gardinasban (szlávul: Grodnóban) — tartózkodjon.2 Itt, Gardinasban is halt meg, 1579. november 7-én. Báthory a holttestet a Litván Nagyfejedelemség fővárosába, Vilniusba vitette. Mivel azonban Békés ariánus volt, egyik felekezet: sem a Báthory támogatta katolikusok (jezsuiták), sem a visszaszorulóban lévő reformátusok nem engedték be a városi temetőbe, hanem Vilniuson kívül, a Róka-dombon temették el, november 18-án. A dombra, amit azóta, mind a mai napig Békés-dombnak hívnak — noha, amint erről egy friss híradás beszámol (Maciauskias 1986:2), ezt Vilniusban is egyre kevesebben tudják —, a király kupolás 'kriptát, valóságos kis mauzóleumot állíttatott, amit egy 1649-ből származó rézkarc meg is örökített. (A rézkarcot közli Luksaité 1980:76). Később a dombot alámosta a Vilnele patak, s az elhanyagolt síremlék egyik fele 1838-ban, majd a megmaradt rész 1843-ban ledőlt, eltűnt a föld színéről (Divéky 1944:13). Békés nevét azonban a róla elnevezett dombon kívül az irodalom is megőrizte. Elsőként egy lengyel nyelvű, 13 szótagú sorokból álló párrímes verses mű, melynek címe: Felirat és hitvallás a Grodnóban elhalálozott és Vilnában a Róka-dombon 1579. november 18-án eltemetett magyar hetman Békés méltóságos úr sírján, s mely így hangzik:3 Mindazt, amit értelem és akarat akart tőlem. Azt a világ bőkezűségétől megkaptam. És amire a földi gyönyör és szerelem vágyott, Az szívemet munka, erőlködés nélkül érte el. Az, amit az összes itt élő az égtől kér magának, * Ezúton köszönöm meg Ács Púinak, a régi magyar, Jerzy Snopeknek pedig a régi lengyel szövegek értelmezéséhez nyújtott segítségét. (B. E.) 640
