Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 7. szám - Dobos Marianne: A Járkon partján (Beszélgetés Roni Szomekkel)

Ott nan mellette a tenger, miért nem mutatta a torkolatot?

Tel Avivhoz tartozik a tenger is, a Járkon is. De flhuát gyermekkorom a Járkon- parton telt. Ott játszottunk. Sokkal inkább az enyém, mint a tenger. Személyes jellegű számomra — ellentétben a tengerrel.

Népszerű költő, főként a fiatalok körében. Mennyiben fontos és hogyan hat költészetére ez a népszerűség?

Elviselem. Sőt, nem szenvedek tőle, az biztos. Amikor verset írok, mégsem gondolok arra, milyen fogadtatásra fog találni. Nem mondok le olyan dolgok megfogalmazásáról, melyek a népszerűség ellen hatnak. Természetesen nagyon örülök minden sikernek.

Kérem, jellemezze egy kicsit költészetét, fogalmazza meg röviden az ars poeticáját.

Brennert, az ismert héber írót idézném éhhez. Két emberről ír, akik éjszaka egyszerre harangszót hallanak. Az egyik áhítatos boldogsággal csodálja: milyen szépen cseng a szava. A másik pedig azt mondja: ó, milyen szerencsétlen az a szegény ember, akinek éjjel háromkor ifel kell kelnie, hogy harangozzon. Ezt szeretném én is, hogy a verseimben egyszerre benne legyen minden kondítás gyönyörűsége, s a harangozó kézlenyomata. A szépség, és az ára: a nehézség, a (fáradtság, az áldozat. Így változik a papír pszidbiáteri kerevetté a számomra. Hasonlítok arra az ősemberre lis, aki a barlang falára felrajzolta a vadállatot. Hogy miért? Nem azért, hogy később el-elgyönyörköd jön (benne, de azért, hogy csökkentse a félelmét. Más hasonlattal élve, azt mondhatom, hogy aki az esőben autózik, az látja az esőt, de védve is van. Verseim a tájhoz tartoznak, ahol minden áramlik és kavarog. Én pedig remélem, hogy egyszer elég bátor leszek ahhoz, hogy kiszálljak az autóból a zuhogó esőben, belevessem magam a kavargó áramlásába.

Említettem közelítéseimet. Már nem harmadik személyben írok magamról, mint az első kötetben, ennek ellenére még ma sem szabadultam ki teljesen a .harmadik személyből. Remélem, lassan eljutok oda, hogy írásaimban egy- egy viszonylatban minden azonos lesz önmagával. Szeretném, hogy ez mielőbb sikerüljön.

Kívánom, ne folyjon le addig sok víz a Járkonon!

632