Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 7. szám - Dobos Marianne: A Járkon partján (Beszélgetés Roni Szomekkel)
DOBOS MARIANNE A Járkon partján BESZÉLGETÉS RÓNI SZOMEKKEL Izrael Földközi tengerpart-menti síkságain kanyarog a körülbelül 20 km hosszú Járkon folyó. A Ros Haajini forrásokból ered, sok mellékfolyót gyűjt össze. Vizének egy része Tel Aviv északi részein ömlik a tengerbe, más része csöveken át 1952 óta a Negevbe vezetve öntözi a sivatagot. Neve már a Bibliában is szerepel, mint a Dán és Efraim törzsek közötti határfolyó. A partjait szegélyező■ ősi városok maradványai jelzik, hogy a zsidó honfoglalástól napjainkig életfeltételt jelentett vize. Tel Aviv legnagyobb parkjában hűsölve magam is ültem a Járkon partján. Nem is sejtettem, hogy néhány nappal később az 1987-es izraeli könyvhét egyik nagysikerű verseskötete címében fogok újra találkozni vele: Róni Szőrnek: Hét sor a Járkon folyó csodáiról. Költői világa láthatóan ezer szállal kötődik a városhoz. Mi a valóságalapja ennek, hogyan él egy fiatal költő ma Tel Avivban? Nem biztos, hogy fiatal költőnek nevezném magam, egyrészt mert 1951-ben születtem, másrészt mert verseket is húsz éve írok. Mielőtt tősgyökeres tell avivinak kiáltanám ki magam, azlt is megjegyzem, hogy Irakban születtem. Másfél éves voltam, mikor az állandó halálveszélyből szüleim Izraelbe menekültek. Néhány évig átmeneti táborokban laktunk.. Ezek akár sátrak, akár fabarakkok voltak, semmi esetre sem nevezhetek mondjuk nyaralónak. Nehéz korszaka volt ez családunk életénék, még akkor is, ha én kifejezetten szép időszakként ’emlékszem vissza rá, mint mindenki a gyermekéveire. Tel Avivba kerültünk ezután, itt tanultam & fejeztem be a gimnáziumot. Majd katona lettem. Később bűnöző fiatalokkal foglalkoztam, miközben művészetet, majd filozófiát és irodalmat tanultam a Tel Aviv-i egyetemen. Az utóbbi éveikben középiskolai irodalomtanárként dolgozom. Ma is foglalkozom külön is fiatalokkal, most éppen versírókkal, írok kritikákat, elsősorban rock-zenéről rendszeresen, egy heti újságnak. Ahogy a Járkon, kicsit kanyargós volt az én utam is. Tizenhat éves korom táján futballoztam komolyan, s jól, azt hitték, lesz belőlem valami. Ismert nevem volt. Nem akartam a futballisták között költő, a költők között futballista lenni. Titokban küldtem be verseimet különböző újságoknak. Az elsőket David Giladi közölte a Maarivn&l. Nevem Szomeh, ami sajtóhibával Szamek-ként jelent meg az első nyomtatásban, s mert nekem tetszett ez a fordulat, azóta is így használom. Költői nevem lett. Nagyon sokat tanultam ezután, mindenféle költészeti tanfolyamot rendszeresen látogattam. Tanárom volt az azóta elhunyt híres költő, Amir Gilboa is, a Maszada könyvkiadó egyik szerkesztője. Elkérte verseimet. Így jelent meg első kötetem 1976-ban, címe az Elvándorló volt. Ezt követte 1980-ban a Szóló — vagy Egyedül — szintén Gilboa szerkesztésében. 1983-ban a harmadik kö630
