Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - Bertha Zoltán: Sors és mítosz: Tamási Áron (A Szűzmáriás királyfi világképének fő vonásai) (tanulmány)
Jó”-t5á jellemző tulajdonságok mellett. Márna pedig a szüzesség, a káprázatos, di- vinális szépség, a spirituális tisztaságtól áthatott tüneményesség jegyeit a hajnal, a csillag, a hold és a fény áhítatébresztő sugárzásával egyesíti. Az archaikus istenségképzetek és a keresztény szimbolika összeolvadása — az ősi hitvilág rejtett fennmaradása illetve krisztianizáltsága — a magyar népi katolikus vallásnak az egyik meghatározó jellegzetessége. Így Szűz Mária alakja a népi vallásosságnak szinte határtalan mélységeit, távlatait nyitja meg. Feltárulkozik általa egész ősvallásunk „planétaistenhittel összeolvadt anyaistennő-kultusz”-a, mert a néphit a pogány anyaistennő helyébe állította Máriát, s ráruházta az anyaistennő mítoszából származó, a keresztény felfogással nem ellenkező tulajdonságokat, díszítő jelzőket, hasonlatokat, metaforákat60. Hatalmas bőséggel léteznek a Szűz Máriát Boldogasz- szonynak, Nagyboldogasszonynak, Boldogságos Szűz Máriának nevező apokrif énekek, epikus legendaballadák, imádságok.61 Maga a „boldog” szó sámánisztikus, ősvallási jelentéstartalma a „varázslatba, bűvöletbe esett, elrévült, elbájolt, megkötözött” állapotra utal62. Innen is érthető, miért állíthatja Bódi Máriát úgy az általa festett oltárképre, mint egy „mesebeli szeplőtelen Tündért” vagy mint egy „bűbájos Királykisasszonyt”, aki „feltámasztja a székelyeket”, s „új napot és új életet hirdetett. ezen az elátkozott földön”63. Pogány természetességével, világias szépségével, egyszerre életadó, védő, „patrona”-i asszonyiságával és „virágszedő leány”-ságával — amellyel az intézményes kereszténység megbotránkozását kiváltja — félreérthetetlen ősi istenasszonyi, istennői szerepet tölt be. Máshol „a hold, amint tette vala Mária, szelíden mosolygott a legényre”64, illetve „a virágok közül hiányzott Mária, mint az éjjeli égről a hold”65; vagyis, mint a mai székely hiedelem szerint is, a szép Szűz Mária — mint „Babba Mária”, azaz „szép”, s termékenységi, az élőlényekbe életet lehelő pogány istennő — a -holddal azonosíttatik.66 „Az anyaistennő gyakran az éjszakai ég, amely az új fényt, a hajnalt, a napot újra meg újra megszüli... Neumann az ’anyaistennő’ képzetekről szólva írja: ,..a matriarchális szféra kedvelt szellemi szimbóluma a hold az éjszakához való viszonyában és az éjjeli ég Nagy Anyja. A hold — mint az éjszaka világító aspektusa — őhozzá tartozik, az ő gyümölcse, az ő szublimációja mint világosság, lényegének kifejezője. A matri- archátusban a nappalt és a napot úgy tekintik, mint a Nőiség gyermekeit, amely mint a sötét éjjel és a hajnal a világos aspektus anyja.”67 A hold jés a nőiség kozmoszbiológiai összefüggése éppúgy szembeötlő, mint Szűz Mária anyai tulajdonságai mellett („Tisztaságos anya — Csodálatos anya”68) szüzességének hangsúlyozottságia („Szüzeknek szent szüze”68). De ez a vonás is pogány hitelemekből nyeri erejét, ugyanis Mária gyakran azonos az ősi úin. „Kisasszony”-iképze6tel, s a neve is „Szűz” Mária és nem — mint az európai hagyományban — „Szent” Mária.70 Mart a „Kisasz- szony” örökké szűz és gyermektelen, s asztrálmitológiai értelemben is, mert ünnepe (szeptember 8.) a Szűz csillagkép havára esik. (A szüzesség mint különleges értékdimenzió kapott volna nyomatékot a könyv egyik címváltozatában is: Tüzes liliom, hiszen a liliom a szűzálilapot közisknart szimbóluma.71) A katolikus középkor fényszimbolikájában ahogy „az üvegablakon áthatol a fény, anélkül, hogy az üvegen nyomot hagyna, úgy hatolt a Szentlélek Márián át”72, aki — a középkori himnuszköltészetben is — a hajnal, (a csillag jelképe is. S itt is, a „Hajnali szép csillag”73 fényúton, fénysugarak mentén, az ablakon át illan el a templomból a népi képzelet szerint ábrázolt boszorkány hatására. Ez a boszorkányság szintén mély, ősi összefüggéseket demonstrál; mert a mágia, a természetfeletti módon való lopás,74 a rontás, a gyermekrablás boszorkányságaiban és gonoszságaiban a nőiség torz princípiuma, a tiszta szüzességi illetve anyasági értékek ellentéte, a „rossz anya” elve reprezentálódik75; s így érthető a Szűz Mária-kép ellopása is. „A tudós tudományának (tudás, erő, mágia) segítségével meg tudja hiúsítani a boszorkányok ármánykodásait”76 — s Bódi is, ha nem közvetlenül, hanem az új Mária-kép megfestésével áttételesen is, ezt teszi, s legáltalánosabban népe gyógyulását, feltámadását, új életre kelését segíti, szolgálja. S ahogy a sámándobok rajzolatai a közösségi sorsra vonatkoztatott konstellációkat képezik le, úgy Bódi festménye is kultikus középpontnak (templomi oltárképnek) szánt, egyfajta jövőmondó, 541
