Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 6. szám - Ferdinandy György: Huszonöt éves a Szomorú Vasárnap (esszé)
„A Szomorú Vasárnapban közölt írásokért, egyedül az olvasó felelős” — jelenítik be a szerkesztők mindjárt az első oldalon. „A laptársainktól átvett cikkeket, költeményeket az emigráns sajtó szíves tilalmával közli a Szomorú Vasárnap.” Az első számok hangja még mutáló, kamaszos. „Magyar volt-e a Kisded?” — teszi fel például egy vezércikk a kérdést. Később azonban Letisztul ez a hang. Az ötödik szám már kétszínű, nyomtatott fedőlap alatt jelenik meg: „Tízéves a sumér—magyar rokonság!” — hirdeti egy felirat. Ez a szám — a Bécsi Magyar Híradó kommentárját idézzük — „szellemesen figurázza ki azt az utóbbi időikben elterjedt tudományos feltevést, hogy a magyarok a sumerokkal áfflnának rokonságban. A Szomorú Vasárnap azt a fineszt használja, mintha maga is hinne e rokonságban, s újabb adalékokat, szófejtéseket, történelmi mozzanatokat sorol fel halálkomoly arccal. Az ötlet remek, az ember ... csak később veszi ésare a hatalmas tréfát.” A sumér-szám volt a Szomorú Vasárnap első osztatlan (ha figyelembe vesszük, hogy kétszáz példányiban jelent meg, megdöbbentő) sikere. Ettől fogva a borítólapot színes illusztrációk díszítik, a párizsi Babocsay Lajos remek tintarajzai. A hatodik számiban már feltűnnek a nyugati magyar irodalom ismertebb nevei: Albert Pál, Kerdinandy György, Thirnsz Géza, Magyalvödgyi Almos néven Sárközi Mátyás írásai. Határ Győző Cs. Szabó Lászlóról írott remek per- sziflázsa a 9—10. számot, A színdarab, mint főfő nixmadár című egyfelvonásosa a 12. számot díszíti. Hazai szerző első nyugati szereplésié, Abody Béla humoreszkje, az 1001 zsemle története a 7—8., a Sánta Ödön néven író Matokai Adám Kincses Proto- Uralaltáj című hősi éposza a tizenegyedik számban található. A kritikai rovat beszámol a nyugati magyar irodalom eseményeiről. A hangnem itt is harsány, a névtelen kritikus táblabíró-stálusban háborodik fel példának okáért a párizsi Magyar Műhely első kiadványain. Az évek azonban elszálltak, a huszonévesekből családapák váltak, ők a nyugati magyar irodalom mai derékhada. Újságjaik jelennek meg, egyesületeik vannak, ezekben szakítottak a hidegháborús évek gyakorlatával: az óhazával is az értelmes párbeszéd útját keresik. Tíz évvel megjelenése után, a hetvenes évek elejére, fölöslegessé válik a Szomorú Vasárnap. Tizenkét száma ma már csak (irodalomtörténeti dokumentum, adalék a nyugati magyar szamizdat történetéhez. Azoknak pedig, akik — mint e sorok írója — létrehozták és fenntartották, ifjúkoruk kedves, kamaszos emléke marad. 533
