Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 1. szám - Tornai József: Indián az elérhetetlen feleségéről, Az agy félálmai, A vér fia, Gyökércsonk-kiáltás a földből (versek)
Az arcához nyúlok, megrándul, de tűri az ideges, fekete kanca, hogy lovasa végigvágtázzon vele a szívalakú dombokon, míg a parton jegenyék sírnak: ó .beteges ragaszkodás démona, segíts! Mélyen a homokhullámokba süppedve a tengeröbölben, az orrát ^ és a nádgyökér-ívetésű ujjait eszi a szemem. A vízre levél-ejtőernyőket dobál sűrűn, sűrűn a szél, nem tudtunk .gyorsan fölúszni áJtitüzesedett combunkkal a tengerre-ikivájt szobánkba. Az agy félálmaá és félteiméi: kint hálóját ereszti lassan a fákra és a megdöbbent háztetőkre a hó. Nem volna-e jobb mindent nyugodtan megbeszélni? Griiksánkét egy színes műanyagszékekkel rakott étteremben. Obszidián-szeme átviülan a féisötéten, rongyos és koszos ülések, válaszfalak. A hó közönye pilléikké őirli ágyamat, fejemet. Hajnal gyertyája. Nem volna-e jobb mindent nyugodtan megbeszélni? Hajnal orgyilkos fény-bombája! Hangszilánkokká törik a feketerigók az ébredés ablakát. Minden fehér, minden fehér. A vér fia Mocskos Duna fölött le-fölcsapó sirályok, mint hullán nyüzsgő kukacok: a vér fia voltam, az is maradok, hiába sájrozbad be
