Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 5. szám - Rácz Péter: Érvényes színház (esszé)

közönsége már válaszolt a kérdésre, hogy történt-e valami (s ha igen, micsoda) a sikerekkel olykor, de önálló színpadi kísérletekkel csak nagyon ritkán meglepetést okozó színházi világunkban. 1987 elejére világossá vált, hogy ez a színház: (az) érvényes színház, ez a minőség: új minőség. Az a fajta, amely mércévé válik, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni, amely kötelez. Ismerjük ezt: ez az új minőség egyszerre ösztönöz és megbéklyóz minden alkotót, és új határt jelöl ki ismert és ismeretlen határsávjában. E határon belül minden a képességek gyakorlásának, reprodukciónak számít — ami egyébként nélkülözhetetlen feltétele annak, hogy újabb expedíció indulhasson az ismeretlen művészeti terrénumok felé, hogy „arrébb tegye a határt”.

A mosoly birodalma közönsége kuncog és hahotázik, holott a rokokó ruhás színészek között Bulgakov alakjai suhannak át a színpadon. Közép-európai a komikum és közép-európai a tragikum. Otthont teremtenek, a mi otthonunkat teremtik meg a színpadon ezek a századvégi fiatal művészek, s ebben a meglelt hazában már nehéz eldönteni, ki beszél: a rendőrfőnök vagy a fogoly, a parókát viselő színész vagy egy valaki közülünk? Mindenképpen: valaki közülünk.

(1987. április)

471