Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Rácz Péter: Érvényes színház (esszé)
peronéi — úgy hatottak, 'mint a színész szellemi-lelki vetkőzőszámai. Amikor a néző a homokkal felszórt négyzetes játéktéren drámai jelenet, akció vagy kép formájában látta a hang- és fényeffektusokkal kísért előadást, úgy érezhette, hogy azt „másképpen nem is tudta volna elképzelni”. Mintha szereplőként is jelen lett volna, nemcsak nézőként- Sőt, hogy nehéz szétválasztani szereplőt és szerepét, játékot és nem játékot, magyar és japán nyelvet. Nem illusztrálták, nem is dramatizálták a verset, hanem megteremtették a haiku versforma színpadon eddig nem létezett drámai világát. Egy haiku megjelenítése elméletben végtelen sok megoldást kínál, hiszen az ismert klasszikus szövegeknek nincs konkrét cselekményük. Azonban az sohasem a véletlen műve, hogy a színész — megfordítva a hasonlatot — milyen ruhát vesz elő a nagy kosárból. Választását éppúgy a pszichikuma határozza meg, mint ahogy a mindennapi élet legszemélyesebb szféráiban a mi mozdulatainknak és hangsúlyainknak is olykor nagyon könnyen kikövetkeztethető oka van, amelyben a meghatározottság által kiváltott ismétlés játszik fontos szerepet. Tehát nincs szó véletlenről, inkább tudatos-öntudatlan választásról. Cselekedeteink ezért jellemeznek bennünket, és, megintcaaik megfordítva, jellemez az is, amit nem teszünk meg. A 24 haiku színészeinek ez az előadássá formált kísérlet a legnagyobb lehetőséget jelenti, hogy a tudatos-öntudatlan (ismert-ismeretlen) határsávjában kalandozva „arrébb tegyék a határt”. Szakmai fejlődésük szempontjából pedig szerencsésen kiválasztott első állomás, további sikereik megalapozója. (1987. áprilisában Pécsett újra előadták a haikukat nagyszámú közönség előtt. Ismét bebizonyosodott, hogy a hadkuk nemcsak repertoárdarab, hanem a legjobb értelemben vett, vagyis a szellemi továbblépést segítő műhelymunka alapja is.) A Monteverdi Birkózókor e kamaradarab után Dobozy Imre Szélvihar cílmű drámáját dolgozta föl Drámai események címmel, hogy egy méltán feledésbe merült színpadi mű segítségével felidézzen egy nem feledhető magyar tragédiái;. A harminc év előtti szegénység, nyomor, indulatok, kétségbeesés, érdekek és konfliktusok nagyobbik része talán már a múlté, avagy „modernizálódott”. Másrészt viszont ki tagadhatná: morálisan szétziláltabb állapot maradt hátra a drámai események nyomán: a túlöltöztetett szereplők sokrétegű göncei nyomorunkat és lelki depri- vációnkat sejtetik mai jobb ruháink alatt. Az imbecillisen artikulálatlan mondatok és a lassított mozgások is ezt erősítik. Jeles András tehát társadalmi kérdésekkel foglalkozó drámát vitt színpadra a haikuk tiszta költészete utón. Megváltozott a szöveg kezelésének módja is. A japán verseknél az előadás a szöveg köl- itőiségére és filozófiájára, és mindenekelőtt: a hitelességére épült. A színész és a rendező feladata az volt, hogy a számtalan változat közül a legautentikusabbat sikerüljön bemutatnia. Az előadás nem változtatta meg a verseknek sem a szövegét, sem a felfogását, úgy is mondhatnánk: nem mozdul el róla, hanem a színészi önkifejezés eszközeivel a szövegre helyezi a színészi karaternek és egy radikális, expresszív színházi felfogásnak megfelelően azt, ami ma, itt ráhelyezhető. A Drámai események viszont sokkal romlékonyabb nyersanyagból készült. A rendezői szövegválasztás eleve számolt azzal, hogy a felhasználandó irodalmi forrásban nincs meg a klasszikus szövegek frissessége. Mint használhatatlant használja föl. Mire jó a használhatatlan? A használhatatlanság bemutatására. Mi használhatatlan? Használhatatlan a nyelv, és használhatatlan, amit közvetít: a magatartás és a hamisan felfogott eszme, amelybe az eredeti dráma szereplői belegabalyodtak. Akadozik a nyelvük, a mozdulataik. A Drámai események az akadozás drámája. Jeles feldolgozásában nem arról van szó, hogy az ország erőinek megbolydulása nyomán milyen erők szabadultak föl a Vörös Hajnal Tsz házatáján, hanem arról, hogy a bénult tudat 'és a bénult nyelv nem vezethet valódi (és sikeres) tettekre. Ennek bemutatásához pedig éppenséggel ilyen nem autentikus, morálisan hamis és kiüresedett, talált szövegre van szükség. Véleményem szerint az előadás sikerének egyik oka az lehetett, hogy a társadalmi értékek labilissá válásának korában időszerűnek érezzük a Drámai események dadogó nyelvét, ingadozó, merev, tapogatózó mozdulatait, mellényúlásait. Maga az előadás egyébként némileg túlméretezett (majdnem két órás). Ez próbára 466
