Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 5. szám - Tornai József: Természetes bűn, Új Isten-képmás, Kiszürcsölöm egy könyv nedveit, Bolyhos, lila árnyék (versek)
TORNAI JÓZSEF Természetes bűn Természetes bűn tovább élni, ha elhagy, aki szeretett. Szememből harmincezerévnyi homályos félelem mered a fény-lövellő virágokra: és most mit kezdjek itt? Jaj annak, aki nem tudta fölvágni ütőereit! A vétkest büntetés heves áramütése éri. Agya elfeketül s ami kevés magából megmarad, nem a férfi gőgje, hanem az elkárhozott zuhanás le, le az önmegismerésbe. Végre szabad, szabad vagyok, mint egy golyó-csapott vércse! Megszabadulva, meg is vadulva, el is szürkülve, le is nyúzva, elszenesedve, megbolondulva, körbetáncolva, föl-le csapkodva, aludva, álomból ébredve, megsebesültén, sebekből gyógyulva, mégis megtántorodva és röpködve, tavaszi záporok újszülöttje, ezredszer hálálkodva és nevetve, 411 Űj Isten-képmás
/
