Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Ferdinandy György: Tranzit (próza)
FERDINANDY GYÖRGY Tranzit Géped megáll. Lavómyi levegő: kerek ablak. A kifutópálya aszfaltján a forró légáramlat körkörösen kergeti a havat. Az ajtóban légikisasszony gépmosolya. Mint bunker előtt vakító fényiben támadások után — megállaz elszédüllsz körvonalak szilárd bizonyosság térded meginog. Előtted a lépcsőn fényképezik egymást telitalálat szőnyeg megérkeztek' kezdetben retpeszdarábok. Kis szünet utón (azt hinnéd kiürült már a hajó) gyűrött álmos csoport újaibb utasok. Az átutazók. Útlevél vám vízum nélkül jutnak a váróterembe — senkii nem szól hozzájuk, hivatalosan a levegőben vannak, nem léteznek, nincsenek itt. Minden megtörtént már és ez a halál állapota, ez a várakozás. Meghúzódsz a sarokban, nézelődni ‘eszedbe se jut, előbb-utóbb felráz majd a légiszemélyzet (légiveszély elmúlt) kendőt loibogtatókat leelőzve egy másik gép gyomrában levegőtenger nyugalom lavómyi puha űr belemerülsz eloltod a villanyt magadra húzod a plédet az út folytátódlik ott ahol abbamaradt. Nem ismernek, és te sem ismered őket.. Semmi fcözöskiödés semmi közösség. A osikófrizurás nő (melletted ült New Yorkig kikezeltél volna vele) felállt szép pihés lábszára megtört keservesen bicegett. Amikor visszaült a helyére rádnézett ő is dacosan (még most is méregeted?) Több nyelven beszélt és te <is végigpróbáltad a rádragadt neveket szája megvonagilött lekonyult amikor hálásan tehetetlenül felnevetett. Be kellett volna csúsztatnod a pléd alá meleg combjai közé a kezedet viszonozta volna a simogatásta már nem volt fiatal láttad jól fezája széle remegett. New York-tól azután már nem egymás mellé szólt a jegyetek, nem mesz- sze pedig, de te átutazó vagy nem beszélsz meg sem próbáltad kicserélni a helyedet. Keflavikíban lávából öntött hamutálllkát vásárolt, gyertyatartót, magányos nők álma meghitt meleget. Még maradt egy órányi várakozás, nem értetted miént int miért ismételget nyújtogat egyre távolabbról egy papírszeletet. Amikor észbekaptál becsukták a 'kapukat a béna nőt eltakarta már a tömeg más kapcsolatra várt hát más járatra miközben melletted bicegett. Semmiféle együvótantozás. Meg kellett volna próbálnod szép hosszú combjai illatosak voltak melegek gyorsan suttyomban átmenetileg a nyomorékok találékonyak hálásak nem maradt volna .adósod 'ha csak ennyi, legalább eny- nyi lett volna a szerelem. * Ponttól pontig haladunk, s e pontok léteznek. Megállt előtted a mosodában, régen nem láttam mondta már azt hittem nem lakik djt inövidnadrágban volt szandálban mosok mondtad bólintott vállat vont így szokta ezt ő is meg kell ■tanulnia annak aki magáramaradt. Feljön hozzám egy pohár sörre? — kérdezte izzadtságcseppek töviskoronája ragacsos szürke tincsek alatt. Újságot 444
