Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Varga Imre: Jegyzet egy régebbi vershez - Szemem zodiákusában (vers)
A kínból hogy megmentsenek S hogy arcomról elkössenek Csend köröttem Moccanatlan Habja a testemre loccsan Nézdelem tovább e titkot Rézhuzálon pergő arcot Végleg rágúzsolt testemet Parázs-fogta szemeimet Kupac hamut tüdőm helyén Csontjaimra veres húsként Ráfonódó éhes lángot A száj bedőlt oszlopsorát Szemgödröm pár füstkatlanát Nézem egykedvűen magam Bámulom a másik magam Ott a többi kurjongatót Én vagyok az Aki volt Elfordulok elindulok Visszafelé futva futok A tajtékzó folyóparton Vejnemő szakálla mellett El a szőr-örvénylés mellett S mit látok a lábam alatt Zörög talpam alatt Szalad Látok szavakat százszámban Tapos rajtuk lenn a lábam Némelyikük belül üres Mások héja tarka hímes Megint mások hámozottak Megáldottak átkozottak Testek voltak Formák voltak Élők voltak Szavak voltak Látok széttépett képeket Jövőm megél majd jeleket Visszatérnek mozdulatok Ismert mosolyok panaszok Visszafelé visszafelé Irányban a kezdet felé így már semmi meg nem lephet Kívül belül tért látsz rendet Elérsz az út elejére Leülhetsz a kezdetére Lábad majd az űrbe lóghat Űri szélben kalimpózhat S vissza is fordulhatsz onnan Szembe majd a vigalommal Nézheted forgó arcodat S rákötözött alakodat S talán akkor majd megérted Minden érted volt Teérted (1972. szeptember 22.) 433
