Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Varga Imre: Jegyzet egy régebbi vershez - Szemem zodiákusában (vers)

Csobog locsog csapkod rebben Habzik lobog hullámokat Vet magasba szőr habokat Hullám fordul hullám után Föliramló lépcső képpen Hullám támad hullám után Fehér lépcső a magasban Zajlik árad ki is loccsan Gondolkodom hogy ki tette Aki ezt erre vetette Ki az égre felszöktette S úgy hogy le ne hulljon onnan Maradjon meg a magasban Itt a folyó S kicsit balra Csipke-zuhatag takarja Közel lépve észrevettem Sziporka száll tűz-szárny rebben Még Még Még közelebb lépek Megnézni mi tüzes fényt vet Ügy,zihálok föl föl végre A jelenést megszemlélve S megtudni a csoda okát Követem a folyó nyomát Égi érc elé kerülve Fényen sziklán átlendülve Tisztábban látom a képet Okát e fény-tüneménynek Rézhuzalon a magasból Valami lóg pereg fordul Az én arcom Függ és forog Tűz fröcsögtetve imbolyog Iszonyú nagy Mérhetetlen Parazsat hint lángot röppent És arcra rákötözve Ráhurkolva-bilincselve Sül a testem perzselődik Égő hús bőr és szőr szaga Mindenfelé terül vala Mint Ixion kerekére Égek füstölgők Égve Égek örök kínra szántan Remény nélkül a halálban örök kínra örökösre Saját arcomra kötözve Azt is nézem hogy itt széjjel Mennyi furcsa alak lépdel Ülnek a sziklaszálakon Táncolnak a szőr-habokon Fakanálon ladikáznak Dalolásznak vihorásznak Vigyorognak bazsalyognak