Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Tompa Gábor: A távfutás, Fohász a forgó lemezért, Ének süllyedő hajóról, Megbolygatás, Megszólítások (versek)

-TOMPA GABOR

A távfutás

Majd szaporábban szedheted a lábad, mikor nyomodban ott sereglenek, piciny tagokkal, vérmes könnybelábadt szemekkel kérdő, fáradt gyermekek,

s te integetsz feléjük, hogy: nem erre!, de meggyorsítják apró lépteik, és rongyos hátizsákkal fölszerelve követnek téged évről évre itt,

hol bizonytalan, lassuló futásod konok hegyekről múló völgybe érhet, s ha nyúlcipődnek talpa már levásott,

futó tüzeknek forró szárnya éget, míg célbarogyva véred elszivárog, s a gyermekek majd énekelnek érted.

Fohász a forgó lemezért

Kedvenc zeném, talán ha mindig szólna, e zaj, mely egyenértékű a csenddel* e forgó-zengő mámor kárpótolna azért, hogy nincs a közelemben ember,

azért, hogy mindig üresek a vázák, vagy egyhangúan recsegnek a székek, mint gyűléseken — magányosak, árvák, s mint foglalóik: puszta mennyiségek.

Talán ha ez a zene mindig szólna, itt, ahol annyi ideje már senki nem érdekel, sikolt, kiált! Az óra

fordul csupán gyöngéden zokogóra, s fölötte némán tátong már a semmi: velük lehet, velük kell táncba menni.

* A kiemelt sor Tandori-idézet. (T. G.)

409