Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 4. szám - Kőrössi P. József: átmenetiránytű és átmenetrend avagy: ki kicsoda az átmenetrendben (vers)

Hosszú, vékony nyakát előrenyújtja. Kiles jobbra és balra.

Egyet, majd még egyet előrelép. Egészen a falhoz lapulva körültekint. Elindul. Újheggyel érinti a házfalat. Két három gyors ugrással fut át a hátizsákos, menyasszonyi fátylas, angyalrokolyás bámészkodók és az üvegablak között. Aztán újra a falhoz tapad. Szeme előre hátra jár.

jános a városban.

jános a szószéken.

jános a hasonmásolóban.

jános a cigánykerekek küllői között.

jános égő cigánykerék küllői között egy karaván előtt.

jánost a mutatványok közben nyers tojással, rothadt melegágyi

paradicsommal dobálják.

Kapkodja a fejét, kivár. Újra elindul.

Ha futva, akkor is előre, ha előre, akkor is a falhoz lapulva.

Kapualjtól kapualjig, kirakattól kirakatig, saroktól sarokig, bólbarokkból bólbarockba.

jános a városban, jános a cirkuszban, jános a hasonmásolóban.

Nem én vagyok — mondja jános a cirkuszban a tüzet okádó oroszlán előtt. Nem én vagyok. Mondja jónás helyett.

Mondja helyette. Nem.

jánost nyers tojással, rothadt melegágyi paradicsommal zavarják le a cirkusz porondjáról is.

Két-három sarok után hasra dobja magát, csúszik is centiket a lendülettől, aztán percekig az aszfaltgyékényhez lapul.

Tenyerére, verejtékező arcára por, hamu, gyémánt és szurok ragad; ártatlan köpések, fulladások nedve sűríti a verejtékgömböket. Papírfecniket, robbantott könyvlapokat, pörkölt üveggyöngy- és újságrongyokat, újságrongybabák csipkézett sziromszemeit le- gyezgeti a szél.

jános a városban, jános a kocsmában.

Én a kiáltó szó vagyok a pusztában.

Megírom amiket láttam. Megírom amik vannak. Megírom amik ezután lesznek. Megírom, amik nem lesznek soha többet.

Mondja a kocsmában jónás helyett.

Mondja helyette.

Mondja mindig valaki helyett.

Mondja mindig valaki másnak.

405