Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 4. szám - Baka István: Post aetatem vestram (Jegyzetek egy fordítás-kötethez) (vers)
BAKA ISTVÁN Post aetatem vestram JEGYZETEK EGY FORDÍTÁSKÖTETHEZ Ezerkilencszáznyolcvannyolc telén egy nagy sötétlő erdőbe jutottam; már túl lehettem életem felén (vagy mégsem? így reménykedem titokban); se igaz út, se csalfa, messzi fény, csak egy a biztos: Brodszkijt fordítottam, ki száműzött, mint enmagamba én, de boldogabb, mert én itt, ő New York-ban; emlékszem: hetvenegyben ott, a Néva nyirkos partján Post aetatem nostram — latin nevű — poémáját elém letette egy boglyas fiú a roppant, Nyevszkij proszpekt-i ház emeletén; egy japán diáklánnyal jártam ottan, orosz szakos volt, most Párizsban él barátommal, ki.. . eleget locsogtam e tárgyról épp, de — ha már belefogtam — hadd mondjam el: magyarra áttevém e verset a minap, s nem is titokban, — bizony, nem hittem volna akkor én (bocsánat, hogy két rímet visszahoztam); hol is tartottam? nyolcvannyolc telén a hetvenegyes évbe így jutottam vissza — virult a genszek, és remény se volt, hogy egyszer az archívumokban elsüllyedt akták — post aetatem vestram — előkerülnek, feldereng a fény, s ex Oriente Szamara de lux-ban g ördülnek új gen(min)szekek felém ... örvendezünk hát, és nem is titokban, de kis szobánkban, nyolcvannyolc telén (ne számold, mennyi rímet visszaloptam); elég is ennyi — némulok, szegény magyar, ki — hetven éve már — sarokban térdeplek Európa szegletén. 393
