Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Gyurácz Ferenc: Irányok és hiányok (Jegyzetek a 25. kötetéhez érkezett JAK-füzetekről) (tanulmány)
GYURÁCZ FERENC Irányok és hiányok JEGYZETEK A 25. KÖTETÉHEZ ÉRKEZETT JAK-FÜ ZETEKRÖiL I. Az önszervezés és önmegmutatás vágya és feladata mindenkor az irodalom új nemzedékeit szorítja legkivált. Nekik kell megvívniuk a maguk harcát a befogadtatá- sér’t és az elismertetésért, és ők azok, akik eléggé hívők vagy éppen eléggé kiábrándultak ahhoz, hogy lelkűk mélyén fittyet hányjanak a befogadtátásna és az elismertetésre. Maguk akarják létrehozni az irodalmi iteret, ahova befogadják, és az új irodalmi értékrendet, aímely szerint elismerik egymást és a hagyomány ama részét, amelyhez minden újdonságuk ellenére kapcsolódni szeretnének. Az új irodalmi értékrendek kialakulásához legmegfelelőbb irodalmi tér az irárny- zatos szerveződés gyakorlatában formálódhat ki. Ilyen gyakorlat viszont új irodalmi műhelyek és csoportok létrehozása nélkül nehezen képzelhető el. Ha valaki ebből a szemszögből írná meg az utolsó negyedszázad magyarországi irodalmi krónikáját, láthatnánk, hogy mind sűrűbben tünedeztek föl olyan irodalmi csoportok, amelyek tagjaik összetartozását és törekvéseit karakterisztikus irodalmi ideológiában artikulálták, a Kilencek költőitől az új avantgarde csoportjaiig. A Fiatal Írók József Attila Körének megalakulása után pedig mieg-megújuló küzdelem indult az újabb irodalomnak teret adó, az újiabb nemzedékek és irányzatok irányítása alatt álló, rendszeres közlési fórumok megteremtéséért. Az irodalompolitika által korosztályi alapon engedélyezett Kör nemzedék- és irányzatszervező írói a korosztályi szerveződést olyan kompromisszumként szemlélték, amelytől el kell távolodni, tovább lépve az irodalom valóságos, belső eszmei és esztétikai tagolódásának megfelelő, irányzatszerű szerveződés felé. Az irodalmi nyilvánosság, mindenekelőtt a könyv- és folyóiratkiadási szerkezet lényeges reformjának kérdését ezért a nemzedékszervezők nagy hangsúllyal vetették föl a hetvenes-nyolcvanas évek fordulójának sajtóvitáiban és nemzedéki találkozóin (például a szentendrei találkozón). A határozott fellépésük és az irodalompolitika vonakodásba között hullámzó ellentét végül egy újabb kompromisszumban lelt nyugvópontra. A megegyezés előnyei egy elvi és egy gyakorlati eredményben öltöttek formát: a bosszantó hangzásúvá lett „fiatal írók” megjelölés elmaradt a Kör neve elől, és megfogalmazódott a József Attila Kör füzetsorozatának megindítására tett hivatalos ígéret, amely 1982 végén, a Fasírt című kötet kibocsátásával került beváltásra. II. A JAK-füzeteket a Magvető Könyvkiadó gondozza, szerkesztő bizottságának öt tagját a József Attila Kör tagsága választja meg, a hatodik tagat a kiadó delegálja. A JAK-tól 'küldött szerkesztők csak szakmai, esztétikai felelősséget viselnek. Az induláskor megállapodás született arról, hogy évente legalább 12 kötet fog napvilágot látni a nem éppen vonzó kiállítású, narancssárga borítójú kötetekből. Ez a megállapodás — a József Attila Kor tagsága számára ismeretlen okokból — sohasem valósult meg eddig. (Az általános takarékosság jegyében 1988-ban 10-re csökken a 12-es előirányzat, amely csökkenés megvalósulása esetén de facto emelkedés lesz.) E sorok írása idején, pontosan öt évvel az első után jelenik meg a sorozat 25. kötete, Láhass Endre Az ünnep című, esszékkel kísért fotóalbuma. 364
