Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Albert Gábor: Ének és malomzúgás (esszé)
ALBERT GÁBOR Ének és malomzúgás EGY VITA MARGÓJÁRA Vitáról szó sincs, legfeljebb párbeszédről, de még arról sem igazán, csupán beszélgetésről, magányos monológról, melyhez a kíséretet a közép-európai, kézzel forgatott, életet őrlő malom szolgáltatja. A sötétben kimondott szavak — az „ének” — és a primitív kíséret sokak álmát megzavarhatják, de ha az illetéktelenek olykor le is fogják kezünket, vagy netalántán szájunkra csapnak, az énekeit és a malomkő forgatását nem szabad abbahagyni. Mindig akadnak majd olyanok, akik felneszeinek, és az idegenből ddeszakadt Gel- lért gesztusát idézve elismeréssel vagy elnéző mosollyal állapítják meg, hogy ez a magyarok szimfóniája: ez a kettősség, főként azonban a kíséret. A légies éneknek súlyit adó, a semmibe foszló „dekorációnak” ás ontológiai távlatokat kölcsönző és mértéket szabó monoton zúgás. * Abban mindenki megegyezik — nem kerül semmibe —, hogy a kultúra jelenleg válságban van. A művészetek úgyszintén. Még arra is szívesen rábólintanak — lenn és fenn egyaránt —, hogy gazdaságunk is válságokkal bajlódik. Azt viszont már többen, épp a válságból táplálkozó ingerültséggel utasítják vissza (akár mert felelősnek érzik magukat, akár mert a felelősség elől futnak), hogy jelenleg a gazdaságival és a kulturálissal egyenrangú (vagy azokat messze tetéző) erkölcsi válságban is fuldoklunk. Szédülünk az oxigénhiánytól, támolygunk az etikai vákuumban, és nem elég a lábunk alatt ingó (talaj rémülete, azt is bizonygatnunk kell, hogy valami hiányzik, hogy mindez nincs rendjén. Az egészség deklarálása ugyanis nem elég a gyógyuláshoz — önmagában ez még senkin sem segített. Mint ahogy az sem, ha a betegség bővö-le- ítében behunyt szemmel kéjesen taglaljuk betegségünk különleges tüneteit. Hogy a válság-komplexus egygyökerű? Hogy az okok egymással „összhangban” vannak? Hogy a következmények ellenpontozzák egymást? Nemcsak valószínű, hanem bizonyos. Ahogy „egygyökerű” az illanó ének és a cammogó malomzúgás. * Ügy forgatom számban a szavakat, mint Demoszthenész a nyelve alá tett kavicsot. Gyökeres? — Egy visszájára fordított idegen szavak szótára így ec- hózná: radikális. Gyökeres, ha elég radikális önmagával szemben, ha velejéig hatoló, ha köntörfalazás nélküli — ha elég tökös. Amit úgy is lőhetne mondani: termékeny, nem csupán szédelgő, a beteljesülés ígérete, nem magakellető tetszelgés. Radikális nem politikai, hanem esztétikai értelemben. Az igeneket és nemeket hangsúlyozni kell, mert a kultúrával együtt nyelvünk felhámja és artikulációja is inkább politikai, mintsem esztétikai. Művészetről beszélve gyak349
