Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Bán Péter: Az Erdély története szakmai vitájának ismertetése
galmazni, hogy a Habsburg és az Oszmán Birodalom közti negatív érdekegység hozta létre az önálló Erdélyt. Pályi Dénes tanár szóvá tette az Erdély történet tanításának határainkon belül is érzékelhető megengedhetetlen hiányosságait, és hangot adott reményének, hogy a három kötet nemcsak könyvespolcok díszpéldánya avagy kizárólag szaktörténészek olvasmánya lesz, hanem lényegi mondanivalója eljut a diákokhoz is. A monográfia tartalmára tekintve nem költőien, hanem nagyon is reálisan kérdezett: tisztán, gazdaságilag vajon mit nyert Románia Erdéllyel?, mennyi volt a nemzeti jövedelme 1918 előtt és után? A szerzők közül Makkai László, Barta Gábor, R. Várkonyi Ágnes és Szász Zoltán reagált röviden a kritikai észrevételekre. Általában akceptálták a referensek megjegyzéseit, de fenntartották fejezeteik koncepcionális alapjait. R. Várkonyi Ágnes fejezte ki, hogy külön köszönet illeti az Erdélyben egykor vagy ma is kutató magyar és egyes román történészeket (Szabó T. Attila, Benkő Samu, Demény Lajos, Jakó Zsigmond stb., ill. Dávid Prodan etc.), akik alapvető és maradandó életművükkel jelentősen hozzájárultak Erdély történetének szintetizálásához. A zárszó Köpeczi Béla akadémikust, egyszersmind az Erdély története főszerkesztőjét és művelődési minisztert illette. „Elő kell törnie annak az irányzatnak, amely a múlt megítélésében elszenvedi azt, hogy különböző álláspontok legyenek, s ez ne a nemzeti gyűlölködést táplálja” — mondotta —, azaz nem mehetünk el szótlanul az eddigi tabuk mellett. Ebből a szempontból egyenesen próbakőnek minősítette az Erdély-köteteket, a magyar tudománypolitika szükségszerű kockázatos vállalkozásának. Büszkék lehetünk rá, még akkor iis, ha kiderült: vannak még nyitott kérdések. A hazai ismertetések ugyan mindeddig megrekedtek az udvarias vagy lelkes méltatás szintjén, de külföldön — egyelőre Nyugat-Európában — már jelentek meg tudományos minősítő írások is. Ezek többsége inkább mellette mint ellene szólt, mint pl. Norman Stone oxfordi professzor értékelése. A debreceni ösz- szejövetel, annak szakszerűsége, kendőzetlen vitaszelleme várhatóan a belföldi elismeréseket és kritikát is differenciáltabbá teszi. (Itt jegyezzük meg, hogy a vitaülés teljes szövege nyomtatásban is meg fog jelenni, de feltehetően nem rövid időn belül, s esetleg csak megrendelés útján lesz hozzáférhető a Debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemen). Köpeczi Béla nyilatkozott arról is, hogy készül a monográfiának egy rövidített változata, ami nemcsak a szélesebb körű magyar érdeklődőknek lehet hasznos, mivel ramény van idegen, valószínűleg angol nyelvű kiadására is. Az Erdély története vita végeredményben sokat ígérő a jövőre nézve. Szakmailag erőteljes inspirációt adott a további kutatásokhoz, példakép arra, hogy a történettudomány nem puszta szolgálóleánya a napi politikának. Megfelelő tudományos nívón nem kell, nem szabad visszariadni az ún. kényes kérdésektől. Ez az egyetlen út, amelyen egymásra találhat a köznapi és a tudós kíváncsiság. 323