Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Szabó Miklós: Közép-Európa: történelem és program (tanulmány)
lenség neutralista gondolata szólal meg benne. Programként ez a gondolat ritkán merül fel. S ha igen, nincs semmilyen kapcsolatban a közép-európai fejlődés sajátosságának történeti vizsgálatával. Berend bevezető tanulmányának másik fontos témaköre annak beható tárgyalása, hogy a közép-európai történeti régiónak voltak-e a két másik európai régióétól elkülöníthető fejlődési vonásai. Berend írásában kifejti saját álláspontját és ismerteti a legfontosabb más álláspontokat: a korábbiak közül Hajnal Istvánnét és Bibéét, az újak közül természetesen Szűcs Jenőét. Az itt ismertetett és kifejtett nézetekkel egyetértve csak két kiegészítő fejtegetéssel csatlakozom. Magam is arra hajlok, hogy a polgárosodás előtti, középkori közép-európai feudalizmus a nyugatinak volt fejletlenebb, elmaradottabb változata, amely fokozatosan fejlődött a nyugati modell felé. Egy dolgot kívánok a bevezető tanulmányban leírtakhoz hozzátenni. Közhelyigazságnak tűnik, de valódi igazság, hogy a nyugati fejlődés középkori történetében döntő jelentősége volt annak, hogy a nyugati kereszténységben elkülönült hatalmi szervezetet képezett, ndmcsak szellemi centrumot a közhatalomhoz képest állam és egyház. A bevezető foglalkozik a középkori nyugati fejlődésnek azokkal a vonzásaival, amelyek a majdani politikai pluralizmus előtörténetét alkotják: állam és egyház hatalmi dualitást ugyancsak fontos része ennek az előtörténetnek. Az ortodox Kelet-Európa fejlődésében mindig jelen voltak a keleti despotizimusból eredő hatások: Bizánc, a mongol-tatár hatás Oroszországban, az Oszmán Birodalom hatása a Balkánon. Egyetértek a tanulmányban kifejtett és ismertetett gondolattal, mely a sajátos közép-európai fejlődést a polgárosodást végrehajtó késői feudális időszakra: a 16—19. századra korlátozza. A világgazdasági rendszer átalakulása és a második jobbágyság ismerteit magyarázó szempontjait elfogadva kiegészíteném azzal, hogy a 16—17. századtól az európai országok fejlődésében tipikus különbségek észlelhetők a középkori Nyugat politikai modelljeként felfogható hűbériséget és uralkodói központi hatalmat felváltó rendiség és abszolutizmus működési formáiban. A legfejlettebb típus azokban a polgárosodás élén járó országokban szemlélhető, amelyek fejlődésében az abszolutizmus kialakulását megelőző középkori jellegű uralkodói központosítással szemben felsorakozott rendi ellenállás afféle ős permanens forradalomként polgári forradalomba nőtt át, s meggátolva az abszolutizmus kialakulását megvetette a polgári politikai uralmi modell alapját. Ez történt a német- alföldi szabadságharcban, az angol forradalomban, iaz amerikai függetlenségi háborúban. Másik típus a klasszikus értelemben vett abszolutizmus, amely — mint Marx jellemezte —, iá nagybirtokos főnemessel szemben a városi polgárságra támaszkodott. Ilyen abszolutizmus volt Franciaországon kívül Dániában, és a XII. Károly utáni 18. századi Svédországban. Ez az abszolutizmus uralmának bázisát, az állandó zsoldoshadsereget és a hivatalnok ^apparátust, valamint a barakk és rokokó udvar fényűzését adóból fedezte. Ennek folyamatossága és növelése érdekében céltudatos politikával igyekezett az adózó rétegeket: polgárságot, parasztságot minél gazdagabbá tenni. „Az állam gazdagsága az alattvalók gazdagságától függ”, mondta ki a liberális véleménynek is beillő következtetést Nagy Frigyes. Ez a gyakorlat élesen ellentétes volt a középkori központosító monarchiák gyakorlatával, melynek lényege az volt: egyszerre valami célhoz: háborúhoz, palotaépítéshez, nagy összeghez jutni alkalomszerűen. Evégett iá nagy zsarnok királyok kiűztek országukból valami vagyonos népréteget és megkaparintották vagyonát. így csábították országukba — hogy kölcsönöket kaipjanak tőlük — ia zsidókat a 14.—15. század uralkodói, majd kiűzték és kifosztották őket. De nem korlátozódott ez a zsidókra, akiket, mint nem keresztény vallásúakat könnyebb volt kiűzni másoknál. A francia Szép Fülöp nem csupán a zsidókat űzte ki, hanem azonos zsákmányolási okból megrendezte a legnagyobb egyházi lovagrend, a templomosok ellen a világtörténelem első koncepciós perét. Erre a lapra tartoznak Rudolf „nótaperei” is a protestáns nagybirtokosok ellen. Az abszolutizmus ennél sokkal korszerűbb pénzszerzési rendszerre tért át, amikor azt az elvet követte, amelyet a Mária Teréziának tulajdonított mondás fejez ki, mely szerint a birkát etetni kell, ha nyírni akarjuk, szebben pedig ismét Nagy Frigyes, 314
