Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Mihael Kuzmič - Kiss Gy. Csaba: Levélváltás a szlovén-magyar szomszédságról

tókén, amikor Jolán néni, anyám hajadon húga az állatkerti állatokról mesélt nekünk. Ö maga 1942-ben vagy 1943-ban járt az állatkertben, amikor a fiatalok egy csoportja a vescicai gyülekezet tamburazenekarával látogatást tatt Budapesten. A hosszú téli estéken, mi nyolcán gyerekek (kétévenként követtük egymást) szívesen nézegettük a képeslapokat is. A trópusi tájiakat ábrázoló képeslapok mozgatták meg leginkább fantáziánkat. Nagyapánk, Janez Vrataric küldte vagy hozta őket a világ különböző részeiről, nyolc éven át volt az Osztrák-Magyar Monarchia tengerésze. A szerelmeseket ábrázoló magyar szövegű képeslapokat lopva nézegettük.

Édesanyám famíliája már a reformáció óta szilárd meggyőződésű evangélikus család volt. Nemzedékről nemzedékre nemcsak a beszélt nyelv iránti szeretetet ültette át az utódokba, hanem Isten írott igéjének szeretettét is. Mindig voltak mura. vidéki tájnyelven és magyarul írott könyvek a háznál. Mint gyermeket ámulatba ejtettek a nagy, magyar nyelvű kétrészes útleírásban látható képek, amelyekben az ismert svéd kutató, Sven Hédin írta le ázsiai utazásait. Mi, gyerekek ezt a könyvet úgy szerettük, hogy idővel teljesen elnyűttük. 1975-ben Ljubljanában egy könyvesboltban véletlenül rátaláltam a könyv szlovén fordítására, amelyben ugyan a képek nem voltak olyan szépek, mint az egykori magyar nyelvűben, de mégis nyomban megvásároltam. Még aznap vásároltam egyet a testvéremnek is. Könyvtárunkban megvolt Petőfi Sándor 1904-ben kiadott verseinek gyűjteménye, a Szentírás Újszövetségének 1895-ös kiadása, valamint két egyházi énekeskönyv — valamennyi magyar nyelven. A gyermekkorból származó többi muravidéki és szlovén könyv felsorolását nem tartom szükségesnek Apámtól örököltük a könyv szeretetét, anyám megszerettette őket, és még ma is sajnálom, hogy a középiskola elvégzése után nem tanulhattam szlavisztikát.

Magyarországon tett két látogatásom legszebb emlékeim közé tartozik. A hetvenes évek táján István testvéremmel Zalaegerszegre látogattunk. Ez a város 80 kimre van a határtól. A hosszú egyenes úton utazva a város felé élveztük a vidék romantikáját, pannon borúját, mintha a táj múltjába léptem volna, amelyről oly sokat olvastam. A várost az olcsó ebéd, a szegényes ellátottságé boltok, néhány emléktárgy jellemezte. Érdekesek ezek a szomszédok, bár kissé szomorúak, magukba zárkózottak, anélkül a nyitottság és vidámság nélkül, amelyet mi otthon már megszoktunk. A második látogatásra 1978-ban került sor családom társaságában. Pécsett, Nagykanizsán, Balatonon, és más vidéken is voltunk. A boltok feliratai már ismerősnek tűntek fel, és fokozatosan eszembe jutottak az ismerős szavak. Nejem és két gyerekem el voltak ragadtatva szomszédainktól. Számomra ez a magyarországi út többet jelentett — egy rövid kitérőt a gyermekkorba és a magyar szomszédokról alkotott gyermekkori képhez.

A barátaim között voltak és vannak néhányan, akik erősen befolyásoltak a magyar szomszéd megítélésében. Többek között Ivan Sfcafar, radljei egyháztörténész, aki többször mesélt nekem a budapesti könyvtárakban és levéltárakban tett kutatásairól. Vilko Novak Ljubljanából, aki tudományos kutatásai nagy részét a szlovén— magyar irodalmi és etnológiai kapcsolatoknak szentelte. Ludvik Novak muraszombati evangélikus esperes a luteránus lakosság jószomszédságát ápolja, hiszen ez a terület néhány évszázadon át egyházjogilag a magyarországi evangélikus egyházhoz tartozott. Dr. Stefian Barbaric, a ljubljanai Szláv Könyvtár 'igazgatója, aki Magyarországon többször vett részt tudományos szimpózionokon és megörvendeztetett előadásainak írott kivonataival.

A magyar szomszédokat nem csupán a gyermekkori, meghatározatlan érzelmi benyomások valamint a muravidéki történelmi és érzelmi alapokon nyugvó, majdnem rendszeres találkozások alapján értékeltem nagyra, hiszen maradnak a nemzetben ilyen hatások a Szent István-i koronához való közel ezeréves tartozásból. Mint olyan nemzetet értékelem a magyarokat, amelynek gazdag a kultúrája, művészete; nagy műveltséggel bírnak, nem tolakodó az önbizalmuk, mélyen érzőek és őszinték, néha féktelenül szenvedélyesek.

1781. október 13-án II. József császár a türelmi rendelet kibocsátásával megadta az egyházi szertartásokhoz, valamint a nyilvános egyházi élethez való jogot az or307