Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Tőzsér Árpád: Történet Mittel úrról, a gombáról és a magánvalóról (vers)
a tej mártással leöntött fülőkék és kucsmagombák üveges belső csarnokaiban hirtelen meglátta azt a valamit, ami miatt a német papok a 18. század utolsó évtizedeiben rendre Imánuel Kantnak nevezték el a kutyáikat, mondván, hogy a teológiára nézve Kant veszélyesebb, mint három Voltaire. Egyszóval Mittel úr a gombák üveges belső csarnokaiban meglátta a magánvalót. De meglátta-e valóban? Látja-e spiritiszta médium a saját szájából kitüremlő, kocsonyás teleplazmát, a szem számára láthatatlan szellem megtestesülését? Látja vagy érzi vagy csak tudja, háta közepét, mit még sohasem látott? Mittel úr számára a burákban remegő magánvalót mindenesetre nem a szeme, füle, orra, nyelve, s nem a tapintása, nem az érzékek gyülevész hada közvetítette. A gyomrával kezdett látni, s az éhség vakító aurájában megvilágosodott előtte, hogy a magánvaló az a valami, ami őbenne üreg, hiány. S miután eddig a pontig ért az emlékezésben, kedvetlenül leszögezte, hogy pontosan ott van, ahol volt. A gipszpáncélján túl kezdődő rejtélyes, sötét világról, a gombákról s pán Vojtekről semmivel sem tud többet, mint amennyit a Luxorig villanó clairvoyance előtt tudott. Sőt most már azt sem értette, amit előbb, gombázás közben pán Vojtek révén már sejteni kezdett. Tudniillik azt, hogy létezik valami furcsa erő, amely a gombát, azaz a magánvalót az érzékek csápjai nélkül is kosárba teheti. Csak állt, s azzal a bölcseleti közhellyel vigasztalgatta magát, hogy a világ végtelensége nem jelenti a világ megismerhetetlenségét. Csak annyit jelent, hogy a megismerés folyamata is végtelen hosszú. 297
