Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Mészöly Miklós: Érintések (Régi-új noteszlapok)

Födém teherbírását indiai módon tették próbára: felhúztak rá két elefántot és két napig hagyták ott csüngeni őket.

*

(Söntéspultnál) „Hát nem .. . ezek az unos-untalan . . . ezek a hetvenhét- szer ... Hát nincs benned semmi szemérem? Akár egy csődörparádé! Barátom! Befagy a szádban a lélegzet, ha ki nem köpöd, ami a szíveden . .

*

„Hogy eldöntjük a világot napról-napra! És odaát a mérleg meg se rezzen. Ki vagy te? Kóbor önhittség, hogy nyomot hagyj . . . Porszem-bemutató a sivatagban.”

*

Egyszer s mindenkorra kisajátított magának egy helyet, mely már nincs messze a temető bejáratától.

*

Nő álma: meg van híva valahová, legjobb ruháját veszi fel. Tükör előtt hirtelen észreveszi: annyira megnőtt, hogy ruhája nagyon rövid lett.

Távolodóban a régi „én”?

*

Egy orvos mondja: Ha az egyikről levennénk a ruhát, nem sok maradna belőle. A másiknak ugyanannyi volna a súlya, mint azelőtt.

*

„Folyékonyan hallgatsz, mint a kiszáradt vízesés . .

*

Kővel feltámasztott esővizes hordó, hogy az alja ne korhadjon. Karóhoz kötött bokor. Mankóval megtámasztott láb. Hangyalyuk elé görgetett tűfejnyi rög, hogy a bejárat ne omoljon. Egy jelző, hogy a kimeríthetetlen tartalom reménytelenül világosabb legyen. Egy kivégzés a többi helyett. Egy érdemrend a többi helyett.

Állványzat — aztán megint állványzat.

*

(Rövid novella)

Pad öreg fák alatt, öregen.

— Emlékszik?

— Nem kellett. Azóta itt ülök.

*

Egy városban elhullanak a madarak. Az emberek egyre bőbeszédűbbek lesznek. Egy nap újra megjelenik egy madár. Nagyobb lesz a csend, mint valaha volt.

*

249