Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988 / 3. szám - Hamvas Béla: Az öt géniusz (részlet)
szerelmeket, azt, amit tanult és látott és olvasott. Valami dolgozik benne és forgatja életét, A méhes az éber alvás helye. És ha valaki a méhes nappali álmodozásának hangulatát kívánja, olvassa a Himfyt. Semmi alapja nincs, semmi mélysége, semmi gondolata, semmi zenéje. Zsongása és hangulata van, képek áramlása, érthetetlen és szakadatlan álmodozás. És Berzsenyi ott ül, ez az élet már alig emberi ebben a zümmögő forróságban, és az olajosán lassan ömlő idővel zeuszi magányban. A helynek valami rokonsága van az arannyal, amit a mediterrán vidéken csak Provence-ben látni, néhol a kisázsiai partokon és Nagygörögországban Nemcsak a napfényben van. Ha az ember a Somló déli oldalán a szőlők fölött leül a világosbarnán égő, porrá vált vulkáni láván, lenéz a völgyre, a tenger hiányzik csak, hogy Dél-Olaszország legyen. A levegőben aranyszemcsék csillognak, mint a dalmát szigetek között a mistralban, és ebben a tündöklésben érik a szőlő. Az édes sziréni fény még az ételek ízében is benne van. A nyugati hang kicsit érdes, az északi homályos, az erdélyi töredezett. Ez a hang itt napos és a csengése rokon a szentgyörgyhegyi bor csillogásával. Az egész országban ez az egyetlen hely, ahol az ember tudja, hogy az élet akkor magasrendű, ha művészi. Nem úgy, hogy esztétikus, hanem úgy, hogy orfikus, vagyis, hogy az ember az éneklő világban, a kozmosz-aoidészben él és az elemekkel együtt énekel. Nyugaton az elementáris lét lefokozódik, ott az. első a civilizáció és minden egyéb csak azután következik. Északon az első a természet. Keleten az első az Én. aki az egész világot lenyeli. Délen tudják, hogy az életnek zenének kell lenni, mint ahogy Kínában mondják, az embert a dal ébreszti fel, az erkölcs erősíti meg és a muzsika teszi tökéletessé. Az életnek zenének kell lenni a családban és a szerelemben és a tanulásban és a beszédben és a közügyekben és az étkezésben és amit a természet nyújt, újra meg kell alkotni szenvedéllyel és értelemmel, megformálni és fölemelni. Mindebből itt e sorokban már alig van valami és a titkot csak a géniusz őrzi. * A nyugati kör Pozsonytól Szentgotthárdig terjedő vonalban pontosan meg nem határozható mélységben nyomul kelet felé. Északon a terület alig több, mint Pozsony város, bár kisugárzik a Kiskárpátok tövében levő településekre egészen Nagyszombatig. Dunántúl a határ körülbelül a Fertő, Sopronnál valamivel keletebbre nyúlik és elér a Balatonig. Nyugat karaktere azonban a Duna mellett egész Budáig mindenütt észrevehető olyan városokon, mint Győr, Komárom, Tata, Esztergom. Észak felé nyoma a Vág völgyében és a Szepességben is megtalálható. A síkságon hirtelen egyik lépésről a másikra eltűnik. Ez a karakter elsősorban nem természeti, az Alpesek érezhető közelsége, a párásabb és hűvösebb hegyi levegővel. A táj igazi jellege a humanizált természet. Nyugat a kultiváltságról azonnal felismerhető. A kultiváltság nem minden esetben kultúra. A kultúra feltételezi, hogy a társadalmi, a művészeti, a gazdasági élet vonásai között magas stílusegység él. Minden jelenség mögött ugyanaz a szellem áll, amely saját maga számára különös és egyszeri finomult életlehetőséget teremt. Itt, ahol nincs teremtő civilizáció, mindössze kultiváltság, a színvonal nem magas és finom, de viszont már semmi, sem a föld, sem a táj, sem az ember, nem természetes. Valami máshoz közelebb áll, mint a természethez. A föld éppen olyan megdolgozott és humanizált fokon áll, mint az ember és rendkívüli szerepe van annak, hogy 232
