Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)

felé futottak vonatostul. Éjjel — 50 kilométeres menet után — a Bakta körüli erdőkben pihentek le az ütegek, a századok. Sokat szenvedtek a szekerekkel magunkkal hozott sebesültek. A lovak is nehezet bírták, de az embernek bírni kellett, a tüzérhámosoknak még mi tisztek is segítettünk az emelkedőknél. Hagyma-vacsora után Verbőczyvel a következő napi menet végpontját Péter- vásárában tűztük ki. Odaérkezvén telefonon megtudtuk, hogy a románok Ver- pelétet és Gyöngyöst elfoglalták. Előfogatokat is igénybe véve újabb 50 kilométeres gyaloglás után, Nádújfalun, Kisterenyén, Taron s Pásztón át Ecseg— Buják határába jutottunk. Másnap Béren, Gután át Rád faluba jutottunk s 6-án reggel megláttuk Vác tornyait. Előre küldtük a lovasságot, hogy biztosítsa számunkra a tótfalusi és a nagymarosi átkelőhelyek kompjait. Két zászlóalj Tahinál, másik kettő Vi.segrádnál kelt át, tüzéreim s a huszárok itt is, ott is. A révészek nem győzték a munkát, székelyeink vonták a sodronyköteleket — 7-én délre valamennyien a Duna jobb partján voltunk. A vasutasoktól s a működő telefonokból figyelemmel kísértük a román csapatok helyzetét. Vác körzetében a felbomló vörös ezredekből legalább másfél hadosztályt gyűjthet- tünk volna, hogy a románok hátába vágjunk. Ezt alaposan megtanácskoztuk Verbőczyvel, s azt is, hogy e törmelék csapatok háromnegyede velünk érez. De a negyedik negyed és a megromlott fegyelem kétségessé tettek volna minden komolyabb akciót. Ezek a csapatok némi hezitálás után Vácnál Verbőczy előtt lerakták fegyvereiket, s egyenkint vagy csoportosan fegyvertelenül Budapest félté indultak. A székely dandár lőszerüket, géppuskáikat vitte át a jobb partra s a lőszer nélkül hagyott lövegek zárazatát, hogy senki ne vehesse hasznukat tüzelésre. Visegrádon a dandárparancsnokság Bischitz Endre ügyvéd vendégszerető házában rendezkedett be. Összes géppuskáink száma 120 volt, s volt 1200 lovunk. Az élelmezési létszám 3500 körül mozgott. Tüzéreim 31 löveget (tarack — hegyi és tábori ágyú) kezeltek. A Verbőczy zászlóaljak fácántollas és az eredeti dandár sastollas egységeit kellő felderítés után augusztus 8-án Esztergom felé vezettük. Aznap a valahol Dunántúlon működő hadügyminisztérium közölte, hogy dandárunkat a székesfehérvári kerületi parancsnok, Sréter ezredes alá rendelték. A románok Budapestnél átkeltek a Dunán, s Győr felé törtek előre. A győriek kérték, hogy a székely dandár Pápa—Győr környékére vonuljon. A hadügyminisztérium távirata úgy rendelkezett, hogy a románokkal minden összeütközést kerülni kell, ezért a dandár húzódjon Kisbér felé. Mindkét kívánalomnak eleget teendő, a 21. székely ezredet három üteggel Nyergesújfalura, a 22. ezerdet két üteggel Süttőre irányítottuk. Egy zászlóaljat Kisbérre indítottunk. Tizedikén hírül vettük, hogy a románok már nagyon előre jutottak, ezért Szőny, Komárom—Üjváros, Naszály elérése után az egész dandárt, magunkhoz vonva a kisbéri és tatai karhatalmat is, Győr környékén vontuk össze.

Augusztus 11-ón a dandár felét Magyaróvárra vittük, a másik -felét Győrbe. Csornáról -és Győrből fosztogató-zsákmányoló román csapatokat vertünk ki.

Augusztus 14-én kaptuk a hírt, hogy a csehek Pozsonynád, illetve Liget- új fal-imái előnyomulnak dél felé. Nem értettük a dolgot, mert velük hallgatólagos egy-ezség-ünk volt, hogy a Duna jobb partján őik miniket békén -hagynak, -noha nekünk odaát Csallóközben lenne keresnivalónk. Ezrednyi cseh erő gyülekezett már át a jobbpartra s nyilván egy hadosztály többi részeire, s tüzérség átkelésére várva 10—15 kilométernyire előrehatoltak — gondos felderítéssel, nagy óvatosan dél felé. Két zászlóaljunk -elővéd századaival s egy

219