Életünk, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)

1988 / 3. szám - Cseres Tibor: A Székely Hadosztály dicsősége, kálváriája és anabázisa (regényrészlet)

„dandárt” meg kívánták szemlélni, mindenki tudta, hogy a székelyek meg­ítélésére került sor. A példás rendben felsorakozott székely csapatok fölött Stromfeld Aurél és Bőhm Vilmos parádés hadiszemlét tartott s a főparancs­noknak el kellett ismernie, hogy a tanácshatalom legfegyelmezettebb alaku­latával találkozott. Május végére a székely csapatok harckészsége teljes volt. Verbőczy és Moldován századosok a régi beosztásukban. A dandár június elején már az új dandárparancsnok Czikély alezredes, a marosvásárhelyi 62-esek kipróbált pa­rancsnoka vezetésével indult Miskolc felé. A Miskolc alatti és Hernád vidéki harcokban már ott dörögtek a székely ágyúk, és a székelyek mellén fehér virág, táborukban a háromszínű zászló. * MOLDOVÁN CSONGOR HADINAPLÖJÁBÓL. RÉSZLETEK (Június 18.) A dandár Legenye—Alsómihályi—Szalánc—Kassa vonalon érkezett Abosra. Kidőlt távíróoszlopok, leszaggatott huzalok, gránáttölcsérek. Ütegeim a Her­nád partján belőtték magukat a nagyladnai cseh arcvonalra. Június 20-án reg­gel 5-kor támadás! Délelőtt elfoglaljuk a Lubóc-szárazvölgyi magaslatot, az­tán Szedlioét. A hegyoldalon a zöld gyepen mély barázdát szántott a mene­külő cseh nehéztüzérség. Keresem Verbőczyt, már Miklósvágáson van, mutat­ják a szanitéoek: eszi a cseheket. Kelenbéren utolérem Verbőczyt, megölel: jól dolgoztatok fiú — dicséri tüzéreimet. Jelentkezni akarok Czikélynél. Nem le­het. Már előre ment. Iglón akar éjszakázni. Még néhány ütközet, s a csehek a Branyiszkói-szorosnál letehetik a fegyvert. A következő rohamokkal a széke­lyek Sir oka—Nagyvitéz—Kisvitéz vonalra jutnak, ez már csakugyan Bra- nyiszkó küszöbe. Ebéd után jötn a parancs: tovább Margitfalvira, Klukkóra. A Crna—Hóra oldalán láthatjuk, mint verték szét ütegeim a csehek ágyúál­lásait. Az erdőben alig győzik összeszedni a cseh halottakat — a lakosság se­gítségivei. Elérjük Margitfalvát, de Klukónál valami baj van: még ott van­nak a csehek. Falut nem lövetek — elvből. Estére kiderül késlekedésünk oka: a nyolcas vörösök egyszerűen otthagyták a frontot, és magukkal sodortak más vörös ezredbelieket is. A támadás leállt, a támadt rést természetesen egy szé­kely zászlóaljjal, a 2/21-esekkel tömik be és a Hrabkónál próbálkozó cseheket ők állítják meg. Miásinap Abosnál le akarták fegyverezni a nyolcasokat, de nem ment, mert a rájuk küldött munkásezred is megtagadta az engedelmes­séget, sőt az éppen kirakodó vörös tüzérek is pártjukat fogták. Odaérkezett maga Bőhm hadseregparancsnok is, aki „bitang kommunisták”-nak nevezte, szidta vörös ezredeit, de azok fittyet hánytak a fenyegető megtizedelésnek is. Legyintve mondogatták, hogy munkás elvtárs úgysem vetemedik ilyesmire. Híre jött, hogy Léva tájékán is megtagadták az arcvonalban egyes munkás- ezredek a harcot. De szerencsére ott is akadt székely zászlóalj. Aznap szokatlan hangú dicsérő parancs jött a főhadiszállásról. Ez példa­képül állította minden csapattest elé a székelyek vitézségét, magyar lelkese­dését, amellyel a hazának oly nagy szolgálatot tesznek. A lapokban megjelen­tetett hivatalos harctéri közlemény azonban hallgatott a magyar lelkesedésről és a hazának tett szolgálatról s a székelyekről, akik a frontáttörést végrehaj­216

Next

/
Oldalképek
Tartalom